Fejős Zoltán: Néprajzi Közlemények 27. évfolyam - Hiedelemrendszer, szöveg, közösség 1. rész (Budapest, 1985)
A néphit mai vizsgálatának alapelvei
A gyakorlatban azonban ez a megkülönböztetés kisebb jelentőségű és a képzetek eredetének olyan különbözőségére utal, amely a közösség tagjai számára többnyire lényegtelen. A tradicionális kultúrában a hiedelemvilág többé kevésbé egyesíti a "profán" és "vallásos" tudati elemeket és gyakorlatot. Az újabb leírások a kettő közötti bizonytalan határok további elmosódását mutatják. Ez a tény a hagyományos műveltség, a vallásos világkép kölcsönös háttérbe szorulásával áll összefüggésben. Ha a kutatás során a képzetek eredetére, külön-külön művelődéstörténeti hátterükre vagyunk kíváncsiak, akkor indokolt különválasztani őket (mint ahogy ezt az eddigi kutatás tette), bár ez a megoldás igen sok esetben, mint pl. a boszorkányhit kapcsán nem szerencsés. A jelen vizsgálatban a hiedelemrendszer kategóriáját alkalmazva nem tettem éles különbséget a "néphit" és a "népi vallásosság" között, de az anyag összegyűjtése során elsősorban a "profán" tartalmakra fordítottam a figyelmet. így nem választottam szét a hiedelmek két csoportjának spontán egybefonódását, de önállóan nem mélyedtem el a vallás "népi kultuszának" tanulmányozásában. A közreadott anyagban több példát találunk arra vonatkozóan, hogy vallásos magyarázatok kerültek egy-egy hagyományosan a vallási világképtől eltérő mozzanat helyére. A két szféra egységesülése a mai állapot jellemző vonása. A tradicionális kultúra hiedelmei és a vallásos világnézet kölcsönösen háttérbe szorultak és a két szféra egykor egymással határozottan szembenálló jellege bizonyos mértékig elvesztette jelentőségét. A közösség többségének szemében a "babona" tudatos elutasítása akár racionális magyarázat, akár a vallásos tanítások jegyében, elsősorban a "rontás", a boszorkány hiedelmeinek megítélése kapcsán figyelhető meg. Mindez azonban egy adott felfogásmód egyértelmű visszaszorulásának jele. A hiedelmekről adott fenti meghatározásból adódik, hogy természetesen napjainkban is - lényegében a társadalom bármelyik rétegében — találhatunk hiedelmeket, sőt még újabban keletkező, popularizálódó hiedelmekről is beszélhetünk. Mindezt nálunk érdemben még nem vizsgálták, de — mint már utaltam rá — vizsgálatom nem ezt az utat járja. Ha tehát a Karancskesziben gyűjtött mai hiedelmekről esik szó, az kizárólag a hagyományos értelmű néphit ma rögzíthető anyagára vonatkozik. A hiedelemrendszerrel kapcsolatos kutatások a hiedelmek formai problémáinak vizsgálatával bővültek ki, amelyet gyakorlati oldalról a gyűjtési módszerek, ill. elvek tökéletesedése alapozott meg. A figyelem előbb a hiedelmek nyelvi megfogalmazódásának kérdése felé fordult. A nyelvi kifejezés szempontjából a hiedelmek két típusát, az explicit, azaz nyelvileg kifejezett és az implicit hiedelmeket különböztetjük meg (DUNDES 1971,
