Fejős Zoltán: Néprajzi Közlemények 27. évfolyam - Hiedelemrendszer, szöveg, közösség 1. rész (Budapest, 1985)

Karancskeszi történetének főbb vonásai

ami a 400 munkaképes őstermelő és a 280 eltartott összegéből adódik. A mezőgazdasági dolgozókon belül magasnak mondható a mezőgazdasági cselédek, munkások (summások) aránya: 38,2%. Ez 87 cselédet és 66 mg. munkást jelent, a teljes munkaképes népesség (718 fő) 21,3%-a. Az önállóak (segítőkkel együtt) száma 246 fő, ami a munkaképes mezőgazdasági népesség 61,5%-át, a teljes keresőképes népesség 34,2%-át teszi ki. Az önálló — nyilván a megélhetéshez megfelelő birtokkal rendelkező - 'legjellegzetesebb" paraszti népesség Karancskeszi keresőinek több mint egyharmadát jelentette. A keresők egyötöde bányászként kereste kenyerét, ám sok szállal kapcsolódott még a parasztsághoz. E népességnek több mint egyötöde ugyancsak mezőgazdasági, de földnélküli dolgozó volt.

4 Ez a foglalkozási szerkezet jól mutatja a falu társadalmának átmeneti jellegét. E társadalomtörténeti fejlődés hatására a falu hagyományos kultúrájában sajátosan Összefonódtak a konzerváló és a változásokat indukáló tényezők. Az általam ma vizsgált idősebb generációt azonban még erősen a paraszti léttel, a paraszti aspirációkkal kapcsolatos hagyományos normák határozták meg. Ez — mint láttuk — még a paraszti munkától részben elszakadt népesség körében is hatással volt, annyira, hogy e csoport ideáljaiban, magatartásában s nem utolsósorban szellemi műveltségében a paraszti tendenciákat tartotta meg. Az ifjabb generációk életében már erőteljesebben érvényesültek a modernizációs hatások. A paraszti társadalom, a hagyományos kultúra a korábbihoz képest erőteljesebb változáson ment át az 50—60-as évek során. A paraszti munka a szövetkezeti gazdálkodás keretében folytatódott, állandósult az iparba járás lehetősége. A társadalmi szerkezet homogenizálódott. Fokozatosan tért nyert az urbanizációs fejlődés számos hatása. Nem folytatom az általános akkulturáció jegyeinek ismertetését, hiszen az általános tendenciák ismertek (VOIGT 1978). Lényeges viszont, hogy a hagyományos kultúra, benne a néphit jelentősége visszaszorult, s a mai vizsgálat csupán speciális "utóélete" formájában veheti vizsgálat alá. A karancsalji falvak jellegzetes katolikus vallású települések. Karancskeszi már a kora középkor óta templommal rendelkezik, azonban a gyakori pusztítások és a többszöri átépítések miatt a Szent Mihály arkangyal tiszteletére szentelt templom mai alakját csak 1774-75-ben nyerte el (GETHON 1954: 239). Karancskeszi temploma révén, amely a környék falvainak közös parókiája volt, a karancsalji települések központjának számított. E terület falvainak sajátos összetartozását elsőként SZABÓ István (1837: 43) a Tudományos Gyűjteményben közzétett írásában fogalmazta meg: "Karancs hegye Nógrádban Fülek Losoncz és Szécsén városok között fekszik, keleti oldalán