Fejős Zoltán: Néprajzi Közlemények 27. évfolyam - Hiedelemrendszer, szöveg, közösség 1. rész (Budapest, 1985)

ADATTÁR - III. Emberi világ

màràdt otthon, aszt mondja, a portan. Levetkezett mezítlen, osztan bele. . ., odament a tükörhő. Hát, azt mondja, a nagyságos urat látta! (B: Nemrégen beszélte éppen nekem ezt. . .) A nagyságos urat láttája, a (B: A tükörbe.) tükörbe. Tükörbe. Osztan ő annyira megijedt! Többet se nem ett, se semmit, csak keseredett. . . (B: Hát hogyne, a nagyságos urat a. . .) Kezdett fogyni, meg minden, mer nagyon szegy elte magát, hogy őt meztelen méllátta ja, a nagyságos úr. Hát osztan. . . (B: Azt gondóta, hogy méllátta őtet.) Aszongya, hogy az asszony egyre faggatta, hogy hát mi baja, mi bája, hogy se nem eszik, se semmi, hogy. . . Ő elmondta egyszer, hogy neki nincsen semmi bájá. Akkor mér olyan sovány? Hát oszt mán nagy sokára elmondta osztan, hogy ő a nagyságos urat látta a tükörbe, (nevet) Osztan, aszongya: — No, akkor ne szomorkodj mer a nagyságos úr velem vót a misén. Ö nem látta. De há azt látta mágá, aszongya - vagy azt láttad te, vagy hogy mondta mán neki -, akkor biztos lehetsz benne, hogy az lesz a maga ura - aszondta a cselédnek, a cselédlánynak. És nemsokara meghalt és elvette ezt a lányt. (B: Meghalt az asszony, a felesége.) Meghalt az asszony, osztan elvette a cselédjit is, a szolgálóját. Aszongyák, hogy ez igaz vót." (26, 27) 557 Ha menyasszony rozmaring füzéréből valaki egy levelet kicsípett, ezzel a szerelmes egymás iránti szerelme elhidegülése következett be. Azért is míg a fejen volt többen vigyáztak rá, majd éppen a veszély miatt igyekeztek a koszorút letetetni, mert akkor már ez a veszély megszűnt. (MNT 26) 558 A hozott ágyat a vőlegényes háznál megvetették, miután a hozott bútorokat is elhelyezték. Az ágy vetés j őzben a huncutkodó vőfélyek többször meghemperegtek az ágyban, majd kis gyereket dobtak bele, hogy az új párnak gyereke legyen. (P.229/69:14) 559 Menyasszonyágyat mikor felvették, mindig belevettek egy kisgyereket, hogy az első gyerek fiú legyen. (15) 560 "Mikor megcsókolóztak, mikor megesküdtek, a bérmakeresztanya, be vót csavarva az szép fehér papírba, zsebkendőbe, a vőlegény orráho ütte. Mikor az esküdésről kigyüttek a templomból. Hát, hogy akkor úgy halálákig szerették egymást." (2) 561 Az új asszony megsimogatja a kemencét és tűzhelyet, hogy hamar megszokjon. (MNT 22)