Fejős Zoltán: Néprajzi Közlemények 27. évfolyam - Hiedelemrendszer, szöveg, közösség 1. rész (Budapest, 1985)

ADATTÁR - III. Emberi világ

e) BELSŐ BETEGSÉGEK 478 Ágybavizelös gyerek: Kenyérsütéskor a pemetével hátbaütik. De szokták a kezébe lyukas kanalat adni és ezzel a szomszédba küldeni, mire a szomszédasszony kérdezi: "Mé gyötté Pista?" közbe rácsap a farára. (MNT 25) + Betegség megkapása : 618 479 Angolkór: ". . . én három éves koromba tanultam járni. Akkor is csak úgy - mán elnézést, nem az orvosi tudományt akarom le hogyhijjákolni kérem szépen —, de csak úgy, hogy bejött egy koldus az udvarunkba. Mert engem elvittek Gyarmatra — ott vót még akkor kórházi orvos, satöbbi, még itt nem vót közeli —, és ott azt mondtak, hogy én ángolkóros vagyok, azért nem tudok menni. Nem bírok a lábamra állni. Tessék elképzelni, vótunk ott vagy nyolc vagy kilenc gyerek ott a szomszédokba, oszt a két udvarba vótunk tizenkilencen. Dehogy is tizenkilencen! Azt mondja, hogy kilenc. . . tíz. . ., meg mink heten kérem szépen, az huszonhat gyerek. Mán családdal. És mindég mévvertek. Én fenekemen csúztam, oszt gyött be egy szakállas kódús. Még a nagy any áméknál. Szüleim aratnyi vótak. Oszt kérdezte, hogy mi bajom nékem. Látta, hogy engem mégbóbáznak a, többiek, mer ha elkaptam, akkor nem ment el, mer csak a lábam nem bírta, nem bírtam ráállani. No most kérem szépen, begyött a kódus, kérdezte nagyanyámot, hogy mi bája a gyereknek. Mondja, hogy nëm bír menni. Mán vótunk mán orvosnál, satöbbi, satöbbi. No, aszongya, ide figyeljen nénikém. A kút mellett látom van jó nagy kádjuk — amibe vizet szoktak, tetszik tudni, az a kád két füllel —, húzzák teli, oszt két náp hagyjak állani, oszt akkor naponta többször is vigyék oda a gyereket, oszt mossák néki a combját, a lábát lefele, mindent. De többször is, amêg a víz meleg. Méllangyosodik a nap tó, oszt akkor ezt csinálják meg. Kérem szépen két hétre mán fölálltam a. . ., a dézsának mëffogtam a szélit, s egy hónapra mán mentem is. Mondta akkor az a bácsi, a kódus bácsi, hogy ha mán menni bír, majd vigyék le a patákba, mer még az még sokkal jobb. De ott ne hagyjak, nehogy véletlenül eldől, vagy elesik, vagy valami, hogy belefúljon. Úgy kérem szépen, hogy egy hónapra én mentem. Utána mán két hónapra nem állhatott meg előttem még a többi se. (. ..) Elég abbó annyi, hogy egy évre - oszt a nagyanyám még akarta jutalmazni —, azt mondta, hogy csak amit szokott. Egy év múlva visszajövök! Ezt a napot jegyezzék még! Egy év múlva itt leszek.