Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 26. évfolyam (Budapest, 1983)

Hajóvontatás Magyarországon - Elemzés - A vontató ut

tatásra lovakat nem alkalmazhattak s ilyenkor emberi erővel kényszerültek vontatni. Végezetül arra kell még e fejezetben felhívni a figyelmet, hogy a sebesebb árt, a viz sodrának növekedését a széljárás is okozhatta, továbbá arra, hogy a folyó kanyarokban mindenkor a külső kanyarokban volt erősebb a vizsodor. Éppen ez utóbbi késztette (a szirtes partig lehúzódó, s a vontató lovak haladását gátló szálerdőn tul) a tiszai vontatókat a hires, gyorsvizü poroszlói kanyarnál a part váltására, mely által a belső kanyar csendesebb, gyengébb vizsodrával szemben vontathatták tovább hajójukat. A fentiek világosan körvonalazzák, hogy vizrajzi tényezőknek milyen fontos szerepük volt a folyami vontatásban. A makro- és mikrovizrajzi adottságok, mint a környezet elemei — bizonyos határokon belül — szabályozói lehettek a folyami vontatásnak, mint rendszernek. A vontató út Az eddigi kutatások egyértelműen bizonyítják, hogy a folyami vontatásban kiemelkedően fontos szerepe volt a jól karbantartott partmenti vontató útnak. Különösen az állati erő alkalmazásának volt elengedhetetlen feltétele a gondozott partmenti sáv. Rövidebb útvonalon, ideiglenesen, kevés számú állattal természetesen bárhol lehetett vontatni. A folyami vontatással szemben támasztott társadalmi-gazdasági igények azonban szükségessé tették olyan vontató utak kiépítését, melyek a zavartalan haladást, s a leggazdaságosabb energiaátvitelt biztosították. Vontató útnak a folyók vontatásra alkalmas partján (amennyiben az lehetséges volt, rendszerint a haladás szerinti jobb parton) vé-