Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 26. évfolyam (Budapest, 1983)

Hajóvontatás Magyarországon - Elemzés - A szállitóeszköz

mivel itt a hajómunkához értő mesterek egyáltalán nincsenek . . . Az olasz hajoépito mesterek. . . Bécsbe hozataláról százával találhat1 34 juk a rendeleteket az úgynevezett osztrák emlékkönyvekben. " A magyar hajoépito ipar ügyét igen hátravetette az a tény, hogy a török hóditásai során a XVI. században a magyar hajózás és hajóépités jelentós területét meghóditotta: "A XVII. században török kézre kerülvén a Duna Komáromig, . . . Azok a rengeteg tölgyerdők, amelyek az alsó Duna vidékét, a Száva és Dráva közét boriták, s melyek századokon át szolgáltatták hajó építésünkhöz a pompás 135 anyagot, s melyek hosszú időre elvesztek. " A hazai hajóépités ekkor három századon át csak külföldi, s most már elsősorban német hajóépítő mestereknek küldésével és telepítésével volt fenntartható: "Külföldi mesterekkel készíttetik első nagyszabású fürészmalmainkat, külföldi mesterek tanítják munkásainkat a fa kidolgozására, hajóépítésre: külföldről hozzák 1 36 a szerszámokat, hajószegeket, szurkot, sőt még a mohát is! " E korban alakult ki hazánkban a külön hajóépítő (super) mesterség, amely nevét a német Schopper (tömő) szóból nyerte, ugyanis a hajóépités egyik legfontosabb mozzanatát képezte, amikor a deszkák közötti hézagokat gondosan kitömték mohával, és ezt a szigetelést vékony léccel szorították le. S míg a XVI. és a XVII. századokban a hajóépítő mestereket és a schoppereket azért küldték Magyarországra, mert itt hasonló mesterek egyáltalán nem voltak, mert itt ilyen munkásokat nem találtak, s mert a hadi és élelmezési hajókat javítani kellett, addig a XVIII. században már formális telepítésekkel találkozunk ugy Magyarországban, mint Erdélyben, mely telepítéseknek az volt a célja, hogy itt a népet tanítsák s hogy 137 elegendő hajóépítő mestert képezzenek. E korszaktól kezdve erős hajózásunkban a német hatás: "olyan hajósfalvak váltak tiszta 138 németnyelvűvé, mint Harta, Tolna és Apatin. "