Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 26. évfolyam (Budapest, 1983)
Hajóvontatás Magyarországon - Elemzés - A szállitóeszköz
ségü hazai kísérleteket, idegen eredetű. A történeti mult első ide vonatkozó adatai a római korig nyúlnak. A Pannoniában lebonyolódó élénk hadi és kereskedelmi hajózást feltehetően helyi hajóépités szolgálhatta ki: "valószinü. . . , hogy a dunai hadi hajók készítésére az egyes állomáshelyeken, a Duna jobb partján, hajógyárak is léteztek, melyek az itáliai hajóknak behozatalát fölöslegessé tet128 ték. " A rómaiak ". . . egyik hajőmühelyét Dunabogdánynál (Girpi) vagyunk hajlandók feltételezni. A Pilis-Gerece hegység erdőgazdasága az idevaló eraviscus népségnél valóságos nemzeti sajátságként minősülő furó-faragó ügyességet fejlesztett ki apránként. Az eraviscus síremlékeken meglep ugyanis a kocsik könnyű szerkezete . . . Ezek a kerekességben, kocsigyártásban jeleskedő eraviscusok egyúttal hajógyártáshoz is jól érthettek. Egy ilyen hajóácsot sejtünk Dunabogdányban is, abból a sirkőből, mely Tertius Verco, a Bogio fiát, ki származására eraviscus s magister struc(o)rumként végezte életét. . . jelzi. A helyszínen kellett működnie annak az ácsoló, faragó céhnek, melynek magistereként Tertius Verco magát megörökitheté. . . . Minden lehetőség szerint hajóácsok foglalkoztak ott, hol nem csupán a közeli erdőségek: de a Dunán, és mellékvizein leusztatott tutajok feldolgozására is igen alkalmas l 29 tér kinálkozott. Ami a hajóépítő ipar, mesterség magyar vonatkozásait illeti, itt e helyen csak a legfontosabb tendenciák felvázolására vállalkozhatunk, s nem térhetünk ki a részletes gazdaság- és ipartörténeti 130 tényekre, mert az szétfeszítené dolgozatunk keretét. A magyar királyság korai századaiban meglehetősen nehéz a tiszta, világos kép megrajzolása. Szentkláray J. azon megállapítása, hogy "a hajóépités nálunk már az Árpádok alatt élénken űzött 131 iparág volt" — inkább optimista feltételezés, mint tényekkel,