Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 26. évfolyam (Budapest, 1983)

Hajóvontatás Magyarországon - Elemzés - A szállitóeszköz

sában, mint általánosan érvényesülő törvényszerűség a folyóvizek mederviszonyai által adott lehetőségek is meghatározóak voltak. A XVI. és a XVII. s zázadi hajó ról irta T a k á t s S . : "A hajóépítés nek természetesen alkalmazkodnia kellett a vizi utak viszonyaihoz. Általában nagyon könnyű és csekély járatú hajókat épitettek. Ezer 104 mázsa terhet vivó hajó már ritkaság számba ment. " A magyar vizeken éppen folyóvizeink többségének alsó szakasz jellege miatt ". . . nem volt lehetőség a gerinces hajótipus (Kieler) meghonosodására. Noha a XVIII-XIX. században még magyar vizeken is számos ilyen hajó járt, a mult század második felében már kizárólag lapos 1 05 fenekű fahajókkal találkozunk. " Természetesen a különböző áruk szállításához - olykor még azonos hajótipusok esetében is — a hajótesten kisebb-nagyobb módo sitásra, megrendelésre történő épitésekor pedig szerkezeti változásokra is sor kerülhetett. A különféle elnevezések rendszerint szerkezeti, formai különb ségekre is utalnak, az azonban szinte lehetetlennek látszik, hogy az elnevezések alapján tipologizáljuk a folyami szállitóeszközöket, hajótesteket. Tipiológiai szempontból meglehetősen keveset mond a hajótestek anyagára utaló, országosan ismert és elterjedt fahajó, tölgyfahajó megnevezés. Elég általános gyakorlatnak tekinthető az egyes hajótipusok elnevezésénél a hajó szónak a szállitandó áru nevével való összevonása: gabonáshajó, boroshajó, sóhajó, homokoshajó, stb. ill. hasonló összevonással: homokos dereglye, káposztás dereglye stb. Legalább ennyire általános volt azonban a hordképesség szerinti jelölés is. Igy széles körben elterjedt - a kapcsolódó vasúti szállitás hatására az 1-2-3-4-... stb. v a g o n o s elnevezés. Itt kell megjegyez-