Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 26. évfolyam (Budapest, 1983)

A hajóvontató, mint személyiség - egyén és közössége

szegényebb rétegét. Többek között ez is magyarázata lehet annak a ténynek, hogy a tiszai hajóvontatók nagy része szerb, esetleg román nemzetiségű volt, s továbbá, hogy a szegedi fahajókat a deszki szerbek vontatták a városban található jelentős fuvarosréteg ellenér A nagyobb magyarországi folyókon (Duna, Tisza, Maros) vontató szerbek révén a hajóvontatás szókincsében erős délszláv hatás 497 mutatható ki. A folyami szállitás, a hajó vontatás terminológiai anyaga igen összetett és sok hatásnak kitett nyelvi állapotot tükröz, önálló nyelvészeti értekezés tárgya lehetne a kérdéskör. Anélkül, hogy jelen tanulmányunk kereteit szétfeszitve kísérletet tennénk a hajóvontatás terminológia anyagának részletes elemzésére, a fontosabb tendenciákra ugy érezzük fel kell hivnunk a figyelmet. Mindenekelőtt van e terminológia anyagnak egy fontos sajátossága. Jelentős részét csak a közvetlenül érintettek: a hajósok és a vontatók ismerték és használták. A hajósok és vontatók nyelvi anyaga több szempontból is rétegzett, kialakulása, összeállása hosszú évtizedekre, évszázadokra tehető, mely a hajósok és a vontatók nagy területen való mozgása, más területek (esetleg népek) hajósaival és vontatóival való gyakori érintkezés révén jött létre, alakult és formálódott, olykor háttérbe szoritva a helyi ill. nemzeti, anyanyelvi elemeket, s kialakitva egy, az ország folyami hajózási és vontatási terminológiai anyagát tekintve, viszonylag egységes szókincset. Mint legfontosabb jelenségre, a szókincs belső rétegződésére hivjuk fel a figyelmet: 1. Általánosan elterjedt, ismert: őrfa, vontatókötél, dánguba.