Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 26. évfolyam (Budapest, 1983)

Vontatás állati erővel

végzés kialakított egy munkaszervezeti formát, másfelől éppen a speciális munka folyamatában a szervezeti keretek meglehetősen toleránsok. Mindezekből következik, hogy a magyarországi hajóvontatás gyakorlatában végeredményben egy lazán organizálódott munkaszervezetről beszélhetünk, melyben igen fontos szerepet kapott mindenkor az egyéniség. Azok a kivételek, ame lyek ennél többre látszanak utalni (pl. komáromi szekeresgazdák, állami ill. királyi — főleg hadi jellegű — szállítások), a munkaszervezeti formát kialakító tényezők vonatkozásában kívülről strukturáltak, azaz a csoportosulásokat lényegében nem a hajóvontatás alakította ki, hanem vagy a szárazföldi gyakorlat, vagy egy adminisztratív szerv által kialakított és fenntartott szervezet ill. egység folyami szállításra való adaptálásra történt meg. E megállapításaink arra engednek következtetni, hogy a hajóhuzást ill. hajóvontatást időben és térben változó szükségleteket kielégítő réteg-jelenségnek kell tekintenünk, mely sokkal inkább a teljes társadalmi és gazdasági összefüggések rendszerében és nem attól való elkülönített vizsgálatban tárható fel igazán." Fenti következtetésünket igazolja a magyarországi hajóvontatás munkaszervezetének "szerep" diagramja is. A diagram feltárá sa során fény derült az egymástól elkülöníthető szektorok belső összetételén tul az egyes szektorokon belüli és az egyes szektorok közötti viszonylatrendszerekre egyaránt.