Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 26. évfolyam (Budapest, 1983)

Vontatás állati erővel

tul — mint minden olyan területen, ahol a hajóvontatás egy réteg állandósult, szezonális foglalkozása volt — az is sokat jelentett a bérezésnél, hogy milyen volt a kereslet és kinálat pillanatnyi helyzete. Ha sok vontató várt munkára, akkor a gazdák leverték az árakat. Máskor viszont, amikor a kocsisok a mezőgazdaságban dolgoztak és fontos szárazföldi szállítási munkálatokat végeztek, a gazdák csak magasabb, drágább bérért tudtak hajó vontatókat szerződtetni. A magyarországi hajóvontatók közül munkaszervezeti szempontból is kiemelkednek ill. kiemelkedtek a komáromi szekeresgazdák, akiknek fő megélhetési forrásuk a hajóvontatás és a szekérfuvarozás volt. "Azt, hogy mikortól kezdték a szekeresgazdák a hajókat vontatni, adatok hiányában nem tudjuk megállapítani, de Komáromnak a hajózásban játszott fontos szerepe következtében valószínűnek tartjuk, hogy a magyar hajózás megindulásától kezdve a vontatásban mindig szerepet játszottak. A vontatás fénykora a 1 8. és a 19. század. A hajóvontató szekeresgazdáknak is ekkor megy legjobban a 429 dolguk. " 1820-ban 190 vontatót tartottak nyilván Komáromban, 430. azzal a megjegyzéssel, hogy számuk nagy hajózás esetén 300. Fényes Elek szerint a komáromi hajóvontatók a török szélektől , 431 kezdve egeszén Ulmig vontattak. A komáromi hajóvontatók a hajókat általában kettesével összekötve vontatták. "Két közepes nagyságú megrakott tölgyfa hajó vontatásához a következő vontatóegységre volt szükség: 5-9 hajós; 2 vontatógazda; 1 turtujás (kurtulás); 20-30 hajtó; 30-38 ló. A vontatóegységet a komáromiak c u k k - nak nevezték. A vontatás irányitói a vontatógazdák voltak, akik a hajón tartózkodtak és szócső segítségével irányították a vontatókat. Ismerték a folyó minden zátonyát, forgóját, mélységét és folyási sebességét. ... A vontatás kiváló helyismeretet, nagy szaktudást és rendkívüli lélekjelenlétet