Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 26. évfolyam (Budapest, 1983)

Vontatás állati erővel

több olyan szakasz volt, ahol csak két ember vontathatott, a harmadiknak a 4 méteres kötélhányó val kellett dolgozni, hogy a parti fűzfákon, nyárfákon átemelje, átdobálja a vontató kötelet. A nehézségek ellenére 2-3 nap leforgása alatt távoli fuvart is megoldottak — ha eső miatt nem kellett tartósan vesztegelniök — és ami a legfonto41 4 sabb, számításukat megtalálták. " Vontatás állati erővel Az állati erő alkalmazásánál, ha a vontató nem saját állatával ill. állataival vontatja saját ladikját, dereglyéjét ill. hajóját, már bonyolult munkaszervezeti kérdések jelentkeznek, melyeket az adott közösség társadalmi-gazdasági szervezettsége és jogi viszonyai határoznak meg. Természetesen itt is különbséget kell tenni a kényszermunka és a szabad vállalkozásu munka között. Az állati erő alkalmazásánál azonban bizonyos fokú szervezettségre minden esetben szükség volt, mely végülis fejlett s hagyományozódó munkaszervezeti formákat eredményezett. A korai századok királyi hajósainak vontatási gyakorlatáról nincsenek részletező feljegyzéseink, s igy azok munkaszervezeti formáiról sem tudunk határozott képet rajzolni. E korszakban a Duna volt a legfontosabb folyami szállítási útvonal, melynek egyes *-^KK4*rTn =!7abs7,ain korszakonként és fontosságban egyaránt változó 41 5 volt a kereskedelmi hajózás mértéke. A távolsági kereskedelem lóvontatásu hajóinak vonó állatokkal való kiszolgálását természetesen a folyómenti, környékbeli települések biztosították. "A lovak váltására fontosabb vásárhelyekben, mint pl. Győrben, Mosonban 416 is nagy lóistállókat tartottak fenn. "