Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 26. évfolyam (Budapest, 1983)

Vontatás emberi erővel

a két uj társ szintén csak a tulajdonjoggal lépett be, valójában nem dolgoztak a dereglyén. Amikor azonban részt vettek a munkában, megkapták az egy emberre eső részt, ha nem akkor az állított em411 /e ber kapta, aki ténylegesen dolgozott. " Foktőn mindenkor a dereglye tulajdonosa gondoskodott a fuvarról. A hosszú fuvar előnyös lehetett, ezért a vállalkozó szellemű dereglyések ebbe is belementek. A szekszárdi ut pl. kedvező időben három napig tartott. Megrakott dereglyével a Siótorokig hat óra alatt ereszkedtek le, cirádéval, vitorlaként kifeszített ponyvával 4-5 óra elegendő volt. Innen gyalogvontával a Sión 6-7 óra alatt megtették a 22-23 km-t. Ennél többet még nyáron sem igen tudtak megcsinálni, hiszen a dereglyét is, indulás előtt hajnalban rakták meg. Megterhelt edénnyel általában nem szoktak vizén éjszakázni, hacsak uton nincsenek. A kirakodás a második nap munkája, de ha időt akarnak nyerni, még ezen a napon lejöttek a torkolatig. Rövidebb nappalokon viszont le is kellett jönniök, mert visszafelé 24 óra kellett az úthoz, s igy a harmadik nap hajnalán már nekiindul3 tak a Dunának. Négy ember a 20-25m sóder berakásáért, húzásáért és kirakásáért, valamint a visszahuzásért 80 pengőt kapott, egyenként tehát 20-20 pengőt. Ha volt fuvarjuk, egy héten kettőt tudtak fordulni. A Sión nem volt könnyű a vontatás, különösen kis vizzel nem, mert a dereglye huzza a vizet. Gyakorta könnyítettek az emberek magukon azzal, hogy Erdei Sándor és Görbe Lőrinc bogyiszlai fuvarosokat megfogadták. A fuvarosok lóval vagy lovakkal — a Sió vizétől függően - felvontatták a dereglyét Szekszárdig 5-8 pengőért, de inkább egy akó (kb. 60 liter) borért. Az emberek keresete csökkent, ha lovat fizettek, de sokkal könnyebb lett a mun kájuk, hiszen a Sión nem kellett nekik terhet húzni. ^