Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 26. évfolyam (Budapest, 1983)

Vontatás emberi erővel

eredményezett, hogy kényszer-munka ill. robot hajóhuzásróT vagy szabad vállalású munkavégzésről volt-e szó. A korai századok hajóvontatásáról adott szűkszavú hiradások — különös tekintettel az emberi erő igénybevételére — homályban hagyják a szűkebb értelemben vett munkaszervezeti formákat. A későbbi századokban — mint arra már utaltunk - a jobbágyfelszabadítás előtt az emberi erővel végzett hajóvontatás, a hajóhuzás, különösen a folyómenti településeknél, féligmeddig vagy teljes egészében robotmunka volt. A kényszermunkaként végzett hajóhuzás terén a magyar történelemben sajátos helyet foglal el a török hóditás. A török hóditók által a folyók menti lakosságra szinte rabszolgamunkaként erőszakolt hajóvontatási kötelezettség egyetlen törekvése a lakosság teljes fizikai kizsákmányolása volt. Ennek megfelelően munkaszervezeti formáról is csak tágabb értelemben beszélhetünk, mégpedig csak abban a vonatkozásban, melyben a török igazgatási szervek rabszolga munkaerőt biztosító intézkedései tartoznak. A magyar uralkodó osztályok által a lakosságra kényszeritett robotmunkák egyik lehetséges formája a hajóhuzás volt. Igy volt ez a Dráva mentén is, ahol a férfiaknak nem kellett robotba menni, 395 pontosabban helyette hajót húztak. A Tolna megyei faddiak egyik 1784-i panaszos levelükben emiitett "hármas nyomorúsága" közül kettő a hajóvontatással kapcsolatos; az első, mint irják: ". . . Ep r uiségti.c!; hr.j^'' Vm?ása. második TN. Vgye Parancsolattyabui a Duna mellyékének irtása. . . " A Duna e szakaszán a kincstári hajóvontatás, mint állandó kötelezettség később is többször szóbakerült. Az egyik 1806-os vármegyéhez küldött levelükben pl. a faddiak a következőképpen panaszkodnak: "Fölöttébb térhessen esik az is Helységünk bíráinak: midőn a Ts. Kir. Hajokk promotiojára (mely