Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 26. évfolyam (Budapest, 1983)

Hajóvontatás Magyarországon - Elemzés - A hajtási technika

ték a támasztógerendát és felhúzták a macskát: megkezdődhetett a vontatás. Az indulás nagy figyelmet és fegyelmet igényelt: nem indíthatták a lovakat azonnal előre. Egy kis ideig jobbra-balra vezetgették a vezérlovat s igy az egész vontató egységet, s eközben lassan mozgásba jött a hajó. Azért volt erre szükség, mert a hirtelen nekirugaszkodásnál esetleg elpattanhatott, elszakadhatott volna a kötelek egyike. Vontatás . A vontatás folyamata alatt elől a vezérlovon - az esetek több342 segében — nyeregben ült a hajtó. A nyeregből történő hajtás, valamint az a tény, hogy meghatározott lovakat n y e r g e s nek neveztek, valószinüsiti, hogy e hajtási mód a több-lovas fogatolás hajtási gyakorlatában általános és jellegzetes, párhuzamait, megfelelőit 343 a szárazföldi fogatolásnál is megtaláljuk. Nagyobb vontató egységeknél, egyes adatok szerint, minden pár ló mellé kellett még 344 . w * , , , 345 egy-egy ember, mas szerint eleg volt negy lovanként, megint mások szerint meghatározott állatok mellé: igy a viz felőli 346 harmadik és az utolsó lóhoz volt még kiséro hajtó. Az utolsó állathoz, a kurtulyáshoz, minden esetben tartozott egy ember, akit szintén kurtulyásnak neveztek, "Ennek dolga volt a parti homokban, növényzetben, csökökben elakadt vontatókötelet kiszabadítani. Ha másképp nem ment, fejszével csapkodta le az erősebb akadályokat a kötél útjából, O figyelte a hajót is. Vigyáznia kellett nagyon és sokszor pillanatok alatt oldotta el a vontató és rudaskötél csáb-ját, vagy szükségből fejszével kellett elvágnia, hogy ,347 a hajó a vízbe ne sodorja a vontatokat. Felszereléshez tartozhatott egy csáklya vagy valamilyen villás végű bot, amellyel a vontatókötelet át tudta emelni a kisebb akadályokon, esetleg fejsze ill. . 348 balta. Vannak adataink ladikkal a vizén jaro kurtulyásokrol is.