Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 26. évfolyam (Budapest, 1983)
Hajóvontatás Magyarországon - Elemzés - A befogás, fogatolás módja
rechez pöcök -kel volt erositve a p a j z e r . Vagyis a perec hurokjába keresztfa illeszkedett, melynek közepét a pajzer, vagyis vastagabb kötél tartotta. Ez a rud-hoz, vagyis a vontatókötélhez volt állandóra erositve. A két vaskarika gyári készitmény. Ujabban kovácskés zitményt nem használtak, mert az érdes és feltöri a ló oldalát. A hámot rendelésre készítette Radity Tósó. A hámfát és a hevedereket mi küldtük le, a többit ö adta hozzá. " Vontatókötelek tárgynév alatt a Néprajzi Múzeum gyűjteményében 50. 7. 4 leltári szám alatt valójában lovas hajóvontatáshoz használt hám szerepel. A tárgy lelőhelye Tahi-Tótfalu (Pest m. ). A leiró kartonon akövetkezok olvashatók: "Kenderkötélből és különböző vastagságú gurtniból készült lóhám, melynek végén keskeny fából faragott hámfája van. Váci piacon vették kötélverőtől, dunai vontatáskor heti v. kofahajón lovakkal vontattak Tahi-Tótfalutól Budapestre. " 1.2. Szijhám alkalmazására Tisza menti adatközlések állnak rendelkezésünkre. Bár több pontról van adatunk, mégis azt állithatjuk, hogy az állandó vontatási gyakorlat hazai folyóvizeinkben kizárólagos előnyben részesítette a kenderhámot. Határainkon tul azonban, elsősorban Ausztriában a felső szakasz jellegű, erős sodrású 305 Dunán "láncos és kovácsverettől terhes bőrhámot" használtak. Hazánkban a Tisza mentének több pontjáról megbízhatóan adatolható a szijhám használata hajóvontatásnál. A Tisza alsó folyásán "A zentai fuvarosok hajóvontatásánál a szíjgyártók által készített szerszámot (fejzőt, szügyelőt stb. hagyták a lovakon és kiegészítették azt zsákból, kenderszőttesből készi306 tett farhámmal. " Juhász Antal deszki adatközlői szerint hasonló összeállítású szerszámmal vontattak a csongrádi fuvarosok is. Ő maga való-