Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 26. évfolyam (Budapest, 1983)

Hajóvontatás Magyarországon - Elemzés - A befogás, fogatolás módja

A fentiek alapján tehát az 56 lóval történő vontatásnál a vontató egységnek az alábbi befogási, fogatolási rendben kellett volna húznia: 1 vezérló - 22 pár egymás mellett párban huzó ló — 11 kurtulyás ló. Tekintettel azonban arra, hogy ez az elméletileg optimális rend nem feltétlenül szükséges az adott energiaátviteli rendszer funkcionálásához, s továbbá, hogy e befogási, fogatolási mód gyakorlatilag nehezen volt megvalósítható, feltételezhető, hogy az elméleti számitások utján kapott eredménytől a gyakorlat jelentősen eltért; azaz lényegesen kevesebb kurtulyás lovat alkalmaztak. E megoldás viszont természetesen egyrészt jelentősen csökkentette az energiaátvitel optimális voltát, másrészt lényegesen nagyobb terhelést rótt a kurtulyás lovakra. Ez utóbbival magyarázható a kurtulyás lovak igen gyors kimerülése, valamint szükségszerű gyakori cserélése, váltása. E rövid kitérő után térjünk vissza az alaptipusokhoz ! A jegyzetpontok hivatkozásaiból kiderült, hogy térben és időben általánosan elterjedt változat a 4. 7. A többiek egy-egy terület vontatási gyakorlatában az adott körülményekhez és követelményekhez való alkalmazkodás eredményeként jöttek létre, s esetenként egy-egy sajátos technikai újszerűséget mutatnak. Igy igen ötletesnek, a vontató egység egy irányba való haladást és húzását biztositónak találjuk a 4. 3. változatot, a komáromi vontatók eljárását. Célszerűnek és igen praktikusnak tartjuk a 4. 5. variációt.melyet elsősorban kanyarokkal, beszögellésekkel, lapokkal (a folyóba torkolló kisebb-nagyobb vízfolyásokkal) gondozatlan, fákkal és bokrokkal benőtt vontató uton alkalmaztak. Az ilyen befogás előnye abban volt, hogy az egy-egy pár lóból álló huzó egységeket szükség szerint egymástól függetle-