Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 25. évfolyam (Budapest, 1981)

mezőgazdasági osztályán dolgoztam. Majd a bankfióknál is. Ugy jöttem ide haza téeszelnöknek. Ötvenkilencben. A falu összeházasodásakor. (És hogy került haza? Küldték?) Küldtek, igen. (És hogyan indult el itt ez a téesz?) Hát ezerkilencszázötvenben indult meg, tizenhét család indult meg akkor, a családtagok bevitt földje még az ötven hold se volt, de megkapták a Tarpay-féle földet, meg hát házi tartalékföldet is kaptak valamennyit, összesen vagy százvalamennyi hold földdel indultak meg tizenheten, még az első évben állami támogatásból kaptak egy pár lovat, meg hát a teheneket befogták, mint ahogy egyénileg gazdálkodtak, ugy vetettek; na, ötvenkettőben akkor szinte az egész falu megint csak termelőszövetkezet lett. Itt három téesz volt, az Uj Élet, a Rákóczi, Petőfi, egy ideig még Kossuth is. (Volt valamilyen elkülönülés, hogy a szegények az egyikbe...) Ez az Uj Élet volt mindig a szegényebbek csoportja, amelyik aztán végső soron meg is maradt. A Kossuthba léptek ilyen középparasztok. Na, elég az hozzá, hogy az ötvenhármas Nagy Imre-féle program hatására ötvennégyben szétzüllött megint a dolog, maradt megint az Uj Élet, na majd ez lassan-lassan fejlődött, az 1956-os ellenforradalom után megint szétzüllött, de ötvenhétben az Uj Élet bezárta a kapuit, akkor alakult meg külön a Rákóczi, külön a Petőfi. Az Uj Élet bezárta a kapuit felbosszankodva azon, hogy ötvennégyben kiléptetek, most aztán nem jöttök tovább. Amikor aztán ezerkilencszáz. . . én ötvenkilenc tavaszán jöttem ki ide, és hatvan januárára már az egész falu egy volt. Ötvenkilenc tavaszán, mikor én hazajöttem, a Petőfi meg az Uj Élet összeolvadt, a Rákóczi még megvolt, de hatvanban a falu kimondta az egységet. Majd hatvanötben jöttem el a téesztől. (Ez alatt az idő alatt milyen változások mentek itt végbe?) Itt minden felfordult. A füzesek át lettek formálva, uj akácerdőtelepités, ki lett tuskózva, a gyümölcsöshöz ugy kötöttük a drótkerítést is, hogy megvettük a drótot, a drótfonógépet, még ezt a három tantermes iskolát is a mi brigádunk épitette, úgyhogy itt csak épités volt, épités volt abba az időbe, öntözőfürt épült, felforgattuk az, egész határt. Arra az időre esett a villamositás is, a búzatáblán ment keresztül. Borzalmas nehéz volt. De most már az alma, almát telepitettünk, hárommillióiul többet hozott, az erdő már mind egységes nyárerdő. Mert az