Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 25. évfolyam (Budapest, 1981)

Mezőgazdasági munkában. Mondjuk, aki igyekezett, dolgozott, minden nap ment a téeszbe, annak van. (És sok van ilyen?) Hajaj! Volt itt se nem egy, se nem két gazda, aki ugy került be ide, a faluba, ugy nősült, hogy ugy állt, mint az ujjam. És máma tessék megnézni, micsoda portája van. Hál istennek. (Azelőtt nemigen volt ilyen ember, aki föltörekedett volna?) Hát bizony nem tudott boldogulni, mert harmadába adták a földet, még volt olyan, aki az izét is megharmadozta, a tököt, meg minden szüzmáriát, nem csak a tengerit. Ezek a nagygazdák. (És ezek a helybeli nagygazdák? A szegény emberektől távol tartották magukat?) Nem volt azokkal azért differencia. Nem verték azok a mejjüket nagyon. Hogy ők már nagygazdák. (Hány részre lehetne a falut felosztani, csak szegények és gazdagok voltak, vagy volt több csoport is?) Mondjuk három csoport, módosabbak, középparasztok, meg kisparasztok csak. (Melyik csoportba lehet a legtöbb embert sorolni?) Kisparasztok, nem is parasztgazdák, földmüvesemberek na. Igy mondjuk. (És a középső csoportban?) Abba már olyanok voltak, akinek volt egy kicsivel több birtoka. (Voltak itt olyan emberek, akiknek nem volt sok birtokuk, de ügyesen gazdálkodtak, jól kitalálták, hogy mikor mit termeljenek ? ) Volt. Itt volt például Varga Bálint bácsi, az is egy kis középparaszt volt, igaz, hogy mesterember is, kőműves. Vagy itt volt Papp Endre szomszéd, nem tudom mennyi földje volt, de jól tudta magát forgatni benne, úgyhogy jó termése volt mindig. (Miben állt ez az ügyesség, miben volt ő különb a többinél?) A szorgalma. Jól tudott gazdálkodni, jól tudta vinni a szerepet. Feleség: Mert hiába vetjük el azt a földet, ha nem trágyázzuk, vagy nem gondozzuk, akkor nincsen semmi belőle. Itt volt a Varga Bálint bácsi is, lássa, annak se volt olyan sok birtoka, kis kevés birtoka volt, de az a tengerijét is háromszor megkapálta. Volt neki olyan tengerije, hogy kifogástalan.