Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 25. évfolyam (Budapest, 1981)

(Nyilván sok olyan volt, aki frissen kapott földet, de fogatja meg nem volt. Az ilyen mit csinált?) Került az is neki hamar, mert ha ugy nem ment neki abba a pillanatba, hogy lett volna két tehene, hát összefogott egy másikkal. Aztán máma nekem, holnap meg neked. (Általában egy szegényebb ember, ki kihez fordult?) Hát rokonhoz, szomszédhoz, kinél hogy alakult ez. Vagy pont ahhoz, aki megint egy olyan volt, hogy nem volt se rokonja, se szomszédja, de megértés volt köztük, vagy a muszályság rávitte őket a megértésre, hogy összefogjanak. (De gondolom, a másik szegénynek se volt. ) Hát nem volt itt ilyen nagy nincstelenség, hogy ne lett volna. Nagyon kevés ház volt Milotán, ahol nem volt se tehén, se semmi. (Emlékszik olyanra, hogy magukat megkérték valamire, szántásban vagy szállításban segíteni?) Igen, én is voltam szántani igy olyan embernek, akinek nem volt fogatja. (Ezért milyen fizetség járt?) Hát olyan fizetés járt, hogy köszönöm, majd találkozunk. Hát aztán vagy tanálkoztunk, vagy nem. Az a másik ember meg azt mondta, hogy ennyiért. De hát nem volt nekünk se jó módunk abban az időben, de nem voltunk arra rászorulva, hogy annak a másiknak a kis valamijébül kérjünk el, vagy kérjen el az apám. Nem volt olyan ember. . . (Ebben az időben nem volt már szokás, hogy visszadolgozta gyalogosan mondjuk?) Hát nekünk gyalogszerbe nem nagyon dolgozták itt vissza. Nem tudok ilyenrül. Nagyon végső esetben fordulhatott elő, ha volt is. (Maga például kinek szántott?) Hát szántottam például Fóri Elemérnek. Sőt. Akkor, negyvennégyben nálunk elvitték az embereket, hát itt nem maradt, csak a gyerek, meg az öreg, hát voltunk olyannak is, voltam én is még, pedig elég gyerek voltam, hogy akinek volt ugyan fogatja, de nem volt, ki szántson vele. Hát inkább, hogy avval kinlódtam volna, a fogatjával, hát elmentem a magunkéval, mert azt ismertem. (Ezek aztán nem is adtak viszonzásul semmit?) Például Elemérnek azért voltam szántani, mint gyerek, mert levágta a hajamat. Szóval ilyen segítségek. De mondom, ez nem mindenütt állott fenn, nem tudok olyat, hogy valamiért mentünk volna. Meg kaszálni jártunk igy vasárnaponként hadiöz-