Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 25. évfolyam (Budapest, 1981)

vinni, nem vitték el, ez is kellett nekik. A disznó megint ott maradt nekik. Na akkor kezdtük újra az osztozást. Na elég az hozzá, hogy igy is megegyeztünk. A Berhés Pista volt akkor az elnökünk... Én voltam a helyettes elnök, akkor megint kezdtük újból az elszámolást, és akkor csak kiléptünk, mondom, mink ötön maradtunk benne... Hát oszt ugyi adóssággal jöttünk ki. Nekem is maradt a másfél év alatt négyezeregyszázhetven forint adósságom. Mert hát ugyi beruházás volt, volt banki adósság. Tehát hogy ugyi az adósságot mi ne érezzük, a kilépők, ennyi volt az elszámolásunk. De a jószágot ugyi ki kellett hozni, hát az adósságot is vállalni kellett mindenkinek... Ami ráesett. Kinek mennyi volt a jövedelme, az adott esztendőn, aszerint ment az adósság is. Én is jó munkás voltam, sokat kerestem, ezáltal nekem emelkedett az izém, az adósságom is. Hát aztán nem volt mit tenni. Vállalni kellett ezt is, hogy majd viszszatéritjük valamikor... Hát azt ugye elég gond volt, mert ez szeptemberben volt, mikor vége lett a csoportnak. Hát én is kihoztam mind a két pár ökröt, már mondjuk tinó volt még akkor. Hát ugye gond volt, mert akkor takarmányt nem hoztunk ki annyit, amennyi megfelelő lett volna annak a jószágoknak. Itt is volt, a háztájiba, meg ott is, hát gond volt egy kicsit. . . Hát osztán egy jó másfél hét múlva, egy-két hét múlva ez a szomszédom, aki a téeszelnök volt akkor, azt mondja nekem, hogy Dezső bátyám, mondanék én magának valamit. Mondom mit. Azt mondja, hogy ugy beszéltük meg este, hogy a maga ökrét átalvennénk az adósságba, ha hajlandó volna átaladni a csoportnak. Már nekijek, mert nem maradt csak négy ökör nekik. Hát igy, azt mondja, letudná az adósságát. Na, mondom, ide hallgasson, meggondolom még ezt. Meggondolom még máma, aztán majd este, gyűlésetek lesz, akkor elmegyek, oszt megmondom. Hát rendbe van, azt mondja Pista nekem, megyén felfelé, mert itt lakik a szomszédba, na azt mondja, Dezső bátyám, hát gondolkozott rajta? Mondom, gondolkoztam. Majd, mondom, megvacsorálok, hát elmegyek. Na jó, hát, asszonygya, mink úgyis megyünk gyűlésre. Hát el is mentem. Arra volt a téesziroda, ahol most a mi téeszelnökünk lakik. Ott volt ennek a téesznek az otthona... Hát azt el is mentem. Voltak már a gyűlésen, éppen arról tárgyaltak, hát aztán mondja nekem: Na, hát mit gondolt? Hát mondom, visszaadom. Hát azt mondja, hogy hogy. Ahogy fel volt leltározva, amennyi árba nekem kiadták, én abba az árba visszaadom nektek. 4470 forint volt, az ökörnek a felleltározott ára, amennyiért kihoztam, az adósságom pedig 4170 forint. Hát ugyi ők arra azt felelték, hogy rendbe van, ők