Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 25. évfolyam (Budapest, 1981)

hazajött a tizennégyes háborúból, összeállottak ötön, ilyen mesterek, hát azok csinálták meg. Nem azt mondom, hogy teljesen ingyen, mert egy mesternek kellett fizetni, a többinek nem, mert azok építkeztek, és hát akkor visszamentünk. De ő volt a fő vállalkozó, őkelmének volt iparja. A segédmunkás az meg hát mindig jött a faluból. Volt olyan nap, hogy voltunk huszonötön is a há znál. (Azoknak mit adtak?) Kosztot. Kosztot kellett adni, mind olyan kölcsönös munkások voltak. Ilyen segítség. (Aztán maga is ment vissza, ledolgozni a segítséget?) Hát van, akinek én is visszamentem, de főleg az öregre való tekintettel, mert őkelme hát iparos volt... Orá számítottak, és hát vissza kellett neki segíteni. Valakinek, mit tudom én, kimérte azt a házhelyet, fundamentumot megcsinált neki, ehhez hasonló, azért már valaki eljött segíteni. . . (O pénzért nem is dolgozott?) Hát pénzért is dolgozott, de keveset dolgozott pénzért. (Huszonkettőben megvolt a ház. Aztán?) Huszonnégybe megcsináltuk az istállót. 39-be, nem harmincnégybe megcsináltuk a disznóólat. (És az állatállományuk?) Hát mindig az vitte a főszerepet, az állatállomány. Abba az időbe is, mint most is. Hát piacra vittük. (Hova?) Csengerbe, Gyarmatra... (Honnan lehetett azt tudni, hogy mikor hova... ?) Ha mondjuk elmentem vele Gyarmatra, nem vették meg Gyarmaton, hát akkor hazajöttem vele. De hát nemigen vittem én kétszer se a piacra, mer ugyi nekem abba az időbe Csengerbe volt Fejér Sándor nagykereskedő, Korponai Gyuri meg Gyarmaton hentes-mészáros volt, annak is jó ismerősöm volt, ugy hogy én mondjuk keveset vittem a jószágot a vásárra, mer ezek nekem mindig nagy embereim voltak, helyből elvitték, mer tudták, idejöttek, kerestek, kinél kell keresni, kinél menjenek, nagyon ritkán volt, hogy elmentem a piacra is, hogy értékesítsem. Elvitték innen helyből. (Hogyan tett szert ezekre az ismeretségekre?) Hát ugye abbul, hogy hát mindig mentem na. Mert ritka év volt, hogy el ne mentem volna Csengerbe, Gyarmatra, vagy Beregszászba... Annak idejébe... Na majd mikor a csehek itt voltak, akkor annak idejébe aztán nem mentem. Hát ugye szerettem vele foglalkozni, azok az emberek megint szerettek vele