Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 25. évfolyam (Budapest, 1981)
dünk. . . De a gazdálkodás még akkor együtt ment. Az öregek még akkor megvoltak. . . A bátyám is ugye megnősült, itt laktunk, egy házba, egyik az egyik végén, másik a másikba... De mi laktunk az öregekkel. (Valamennyire összedolgoztak a bátyjával?) A bátyám az vagy két esztendeig ugy nézett ki, hogy külön gazda volt, de azért egy kenyerén voltunk. De ő is olyan volt, hogy kerékgyártó vagy milyen mester volt... Amit keresett, az övé volt, de mondjuk azon a téren, hogy egy koszton voltunk, egy kenyerén voltunk, de mondjuk a miénkből tölt az öregekéből, mondjuk, mert mi az öregekkel voltunk. De nekik kenyér lett sütve, disznó lett hizlalva... De azért hát ők külön voltak. Majd aztán vagy két év múlva én sem láttam jónak, hogy ez igy megyén, akkor aztán szóltam, hogy menjünk külön. (A bátyja nem is segitett semmit?) Semmit se. Nem is tudta csinálni, meg nem is szerette. Felneveltem neki annak is két ökörtinót, négy éves koráig, egyszer se adott neki enni, a ganaját ki nem lökte soha. Kétszer neveltem fel neki, odaadtam neki, nem kellett, visszaadta, nem kellett, nem akart gazdálkodni. En meg azt mondtam neki, hogy hát én tovább nem tartom. Eladtuk anyámmal ketten, mert hát ha én adtam volna el, akkor abbul baj lett volna, a pénzt odaadtuk neki. Aztán én keritettem neki egy kis földet, egy 900 öles darab földet, azt erővel megvétettem vele. Ugy aztán megszakadt az együttlétei, akkor oszt külön gazda lett. De aztán még egy ud varon laktunk. Na majd aztán a két asszony nem nagyon egyezett, mert annak a felesége nagyon szekáns volt, mindig ásgálódott, na majd az öregekkel összetűztek, nem voltak jóba, elmentek az udvarból, mert valóban, ugy nézett ki annak idejébe, hogy nem állották ezt a házsárkodást mindig; mindig döfölődött, hát aztán az öregekkel összetűztek nagyon, hát aztán igy az udvarról elhajtottak. Elment taksásházba lakni, majd aztán ott lakott vagy másfél évig, akkor megbékültek az öregekkel. Akkor azt mondták, hogy jönnek haza lakni. Én meg annak idején azt mondtam, hogy ha ők jönnek, akkor én megyek. Én itt hagyom az udvart. Megyek, felhagyok a gazdálkodással... Az öregek ezt nem engedték, én azt mondtam, én velem ha nem jönnek, akkor maradjanak itt. Itt maradnak az udvaron vagy nem, de én mással egy udvaron nem lakok. Mer nekem, mondom, volt ebből elég, én ezt nem vállalom. Igy aztán nem is engedték az öregek, hogy hazajöjjenek. Igy aztán nem jöttek haza. Megegyeztünk, én kifizettem a telekről őket, mert én azt mondtam, vagy te fizess ki engem, vagy én kifizetlek téged, osztán hát váljunk el, de közös udvaron nem