Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 25. évfolyam (Budapest, 1981)

(A földtelen emberek hogyan tartották fent itt magukat?) Hogyan? Hát dolgoztak. Volt aki harmadába, felébe is, de legtöbbet harmadába. . . Kapáigattak ugye tengerit annál a jómódúnál, és legtöbbet aratott részibe is, az adott néki harmadába kapálni valót. Tengerit. (Amit igy megszereztek aztán az elég volt nekik egy egész évre ?) Hahaj ! Valakinek igen, valakinek nem. Volt, aki nem tudott megélni, (Az mit csinált?) Hát akkor az ugye elment és vett. Vagy kért attul a gazdától, akinél dolgozott. Arra meg aztán napszámmal szolgált rá. Ilyen nagyon sok volt. (Ki lehetett ebből valahogy törni?) Hát zúgott a nép, zúgott, de ki nem törtek. (És olyan, nem volt, hogy később valami kis földet szerzett volna magának?) Hát volt olyan, akinek nem volt ugye, aztán szerzett magának. Volt. (Drágák voltak itt a földek?) Ha valakinek muszáj volt eladni azt a földet, akkor nem adta olyan drágán. De hogyha nem volt neki muszáj, akkor nem adta sehogyse. (Aki akart, mindig tudott venni földet?) Tudott. (Inkább a kisebb vagy a nagyobb birtokokból adtak el?) Nem a nagyobbak, a kisebbek adtak. (A Nagy családról van szó?) Mindőjöknek volt embere, akik ugye harmadosok voltak, ezek aztán ugye ott kapálták, harmadába a tengerit, meg a búzát szintén eladták részibe. Tizenöt vagy tizenhatodik kereszt. Attól függ, hogy hogy tudtak megegyezni. Igy volt. (Ebben az időben, a húszas években, még egy dűlőben mindenki ugyanazt vetett?) Akkor még volt igy ez, még a harmincas években is, még volt ugar hagyva, még ugarát is hagytunk. Minden esztendőn maradt ugar, a jószág járta, aztán abba vetettek búzát, mert abba jő buza termett. Mert ha mindig csak abba a földbe vetjük a búzát vagy a tengerit, abba a földbe, akkor hát az ugy elromlik, hogy hát. . . (Ez az ugarolás mikor maradt abba?) Fia: Hát én harmincháromban születtem, negyvennyolcig igy csinálták. Akkor jött a földosztás, minden...