Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 25. évfolyam (Budapest, 1981)

(Olyan nem volt, hogy mivel magának fogata volt, azzal is segitette volna a másikat?) Dehogynem. Volt olyan is. Volt. (És azért mit lehetett cserébe kapni?) Hát ugye, ide tessék figyelni. Hát ha annak kellett menni aratni, vagy buzahordást csinálni, mert igy is volt. Én nem tudtam magamnak azt a búzát behordani, mert ezelőtt mindig behordtuk ide, az udvarra. És igy jött a gép ide. Egyik a másik segitségével. Mondjuk három-négy mindig összekerült és eztviszsza kellett viszonyozni megint nekem. Igy azt nem kellett sehun senkinek se fizetni. Igy aztán ebéd is volt, vacsora is volt, pályinka is volt, ugye, aztán igy elbeszélgetett az ember. Szóval egyik a másik segitségére ment. (Mi volt a szokás? Ilyenkor valami komolyabb ebédet kellett adni, vagy olyat, mint más hétköznapokon?) Hát már akkor mást ettek. Szóval akkor legtöbbet mindig akkor csirkét ölnek, vagy tyúkot ölnek. Levest főznek ugye, paprikás csirkét csinálnak, legjobban mindig ilyenek mentek. Szóval külön ennivaló kellett ilyen alkalomkor. Meg ital kellett hozzá, mert az minden munkánál szokott lenni máma is, de ezelőtt is megvolt mindég. Igy ment nálunk a takaritás, mert ezelőtt a gép bejött az udvarra, sorba járt. (A gépet honnan bérelték?) Volt itt nálunk három gép. Szóval ez aztán percentért gépeltek. (Mennyiért ? ) Hát ugye körülbelül mondjuk ötér, vagy hat percentért mázsánként. Ilyenformán. (Ezek a cséplőgép-tulajdonosok módosabb emberek voltak?) Módosabbak voltak, igen. Azoknak volt gépek. Szóval olyan kis motor hajtotta és volt mellette munkás, eleinte még nem is volt munkás, hanem igy kellett egyik a másiknak járni. Szóval kellett hozzá tizenkét-tizenhárom ember, akkor aztán, ha nem volt hozzá munkás, egyedül csak az etető, akkor nekem itt anynyi embert kelletett hini, és nekem azt vissza kellett megint viszonyozni. De utóbbfele aztán már volt munkás hozzá. (A munkásoknak is terményben kellett fizetni?) Azok fizettek, akié a gép volt. Ugy vette ki a percentet, hogy azér is legyen. Éppen hát az, hogy hát azoknak is enni adott az ember. Reggelit, vagy ebédet, vacsorát, ha estig dolgoztak, akkor háromszor kellett neki enni adni. (Magának nem volt semmilyen gépje abban az időben?) Nekem nem volt gépem. Semmiféle gépem.