Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 25. évfolyam (Budapest, 1981)

meg a vezetőség nem engedte, hogy portyázzunk, ugy kellett beosztani, nagyon be kellett osztani. Feleség: A formát ha teleöntötték, akkor lehetett menni gazdálkodni. Akkor elmentünk kapálni. Szántani, vagy akárhová. Ugye az a feles asszonyka, hát az se várhatott rá, hogy hát ott érjen az 6 búzája, vagy ott menjen a takarmánya tönkre, közbe mindig igy kellett. Négyen voltunk benne az én időmbe, két cserépgyártó munkás és két kutgyürü munkás, négy ember. (A részvényesek kik voltak?) Hát saját negyvenötünké volt az üzem. Volt annak pénztárosa, jegyzője, elnöke, aztán ügyvezetője, rendes garnitúrája. (Érdemes volt ezt csinálni?) Hát érdemes volt, mert osztott is. Mint a szövetkezet. Feleség: Ugy adták, ahogy kőtt a beton, bizonyos százalékát szétosztották. Fennhagyta, ugye, a biztositékot is hagyott, szerszámkopás, satöbbi, gépromlás, a többit elosztotta. Ötvenkettőbe, amikor Milotán megalakult a téesz, átvette. Üzemel az, hát még a környékünkbe, még majdnem járási viszonylatban is ellátják hogyhijjákkal, hát szőlőágas, aztán fenekes kutgyürü, a hát; a téesz üzemelteti. Ha valahol van cement a faluban, de ott lenni kell, mert az nem állhat meg. Vagyis lekötöttség. Ha azt mondja az elnök, hogy jönnek hozzá Szatmárcsekéből, hogy ott körül akarnak keriteni egy gyümölcsöst, hát azt le kell hogy kösse, vagy körül akarnak egy pöszmétést, vagy egy málnást... Ma már igy megy... Gyümölcsösünk is milyen van, pöszmétésünk is milyen van. . . A szünidőbe meg hát pénzt kerestem. Feleség: Dolgozni szerettünk, hát volt mit... (Mi az, amit érdemes volt harmadába vállalni?) Hát kukoricát lehetett akkor csak, meg krumplit. Meg hát a föld mi volt, hát takarmány. . . Akinek jószágja van, annak rá kell feküdnie arra. . . Feleség: Most is, hogy kapjuk azt az ezernégyszáz ölet, hát abba is mit termelünk mindig. . . Hát háztájink meg, megmondom őszintén, majdnem elsőrangú a kis terményünk mindig. . . (Mikortól lett saját gazdaságuk?) Hát harmincöttől. Feleség: Amikor összekerültünk, vettünk egy borjut, az megszaporodott, az mán ugy. . . Addig is volt ugye egy tehénkénk, hát az apámnak, azok ugye elhaltak korán... Hát éppen még érte a feleségem az apó-