Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 25. évfolyam (Budapest, 1981)

(Mennyi juha volt?) Legtöbbet aki idejött juhásznak, száz darabbal jött. A juhászé volt, majd aztán megegyeztek, aztán lett feles két-három évig. A legelőt adta neki az a gazda. (Ezek a juhászok honnan jöttek?) A környékbeli falukból. Helybeli nem volt. (Amikortól elkezdett gazdálkodni, soha nem vett földet?) Ahogy mondtam, hogy legelőt. Egy holdat. (A legelők egy dűlőben voltak?) Egy dűlőben, ugy veszegették a Klein-tagjábul. (Községi közös legelő nem volt?) Volt az is. (Arra mindenki ráengedhette a jószágját, vagy kellett fizetni?) Akinek nem volt legelője, annak fizetni kellett. Vagy pedig a gazdák adtak neki, kaszálni mentek, kinek ezt csinálni, kinek azt csinálni. Nem ugy volt, hogy tisztán gyeplegelő lett, hanem a szántóföldje után is volt mindenkinek legelő. Igy aztán a nagygazda kiadogatta, mert volt, aki nem tartott, csak két-három darabot. Ezér aztán lekaszálták neki a takarmányt, meg minden. (Milyen vetésforgót használtak abba az időbe a Klein-tagban?) En a Klein-tagjában egyszer kapáltam csak takarmányrépát. (És a faluban dűlők szerint be volt osztva?) Hát ugy volt, de ha valakinek közbejött, egyebet vetett. (Nem volt megszabva, hogy egy dűlőbe csak ugyanazt szabad?) Ugy volt az elébb, de... (Mikor szűnt az meg?) ... A tizennyolcas háború után. Az ugarát egy darabig bevetették bükkönnyel. Más esztendőn aztán már búzát termett. (Mikor kezdődött az, hogy mindenki a saját elképzelése szerint vetett?) Hát azért nem ugy volt, csak meg volt korlátozva. (Kinek ment jobban, aki a régi módon gazdálkodott, vagy aki nem hagyott ugart?) Aki a régi módon csinálta, annak mindig jobban termett búzája, mert olyat vetett arra a helyre, hogy más esztendőn a búzának ne legyen rossz. (Maga hogy volt ellátva eszközökkel?) Berena, eke, hát egyéb nem kellett. Még akkor faberena volt. (És az eke?)