Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 25. évfolyam (Budapest, 1981)

kes módon. A huszonöt körüli átlaglétszám megvolt akkor is, amikor én gyerek voltam, de most is megvan. (Nincs valami elképzelése arról, hogy ez a különbség miért van?) Szellemi kapacitás. (Ezt hogy érti ?) Nem voltak olyan patrióták. Az adottságot nem használták ugy ki. Mert ugye a párthatalom adottságot, lehetőséget adott. Ezt az egyik téesz kihasználja, a másik meg nem tudja kihasználni. (Múltból öröklött különbségek nincsenek?) Öröklött különbség is van. Tiszabecs olyan helyen volt, Tiszaujlak mellett, hogy ott, emlékszem rá, a harmincas években volt olyan ember, aki éccaka csempészett, - csehszlovák határ volt - nappal meg a kocsmába ült. Már abba az időbe is, de még most is, ha valakinek malac kell, ide jön Milotára. Úgyhogy nem szerettek azok olyan nagyon gazdálkodni. Nem is szólva arról, hogy hát a falu külseje. . . Ott az utcákat se vezették ugy sohase, mint Milotán. Itt mindenki szépen, minden vasárnap kisepri az utca elejit, a ház elejit, de már ez a nagy forgalom már rontott is a dolgon, de az mindig takaros kis falu volt. Roppant sokat adott magára ez a falu mindig. Tiszabecsen van még olyan ház most is, hogy az 1947-es árvizkor építették föl a házat, ebbe a faluba még nem volt árviz soha. Most a hetvenes árvizkor Tiszabecsre is irányítottak menekülteket, az is mind itt kötött ki nálunk, nem tudott ott maradni. Nálunk volt 630 ember a községbe elszállásolva, Becsen meg még husz se volt, mert féltek, hogy odáig elmegy az árviz. Milotán nem félt senki, és ide jött mindenki. A temetőnél volt az első helye, a Tisza zavarta el onnan. Es hát ugye az akkori parasztok, ugye egy ilyen jó domborulat, amire aztán épült ez a falu. (Mikor volt ez?) 500 évvel ezelőtt. (Gondolom, a Tisza sem arra ment amerre most?) Ô, hát látszik itt, hogy hány holtmeder van erre... Volt olyan elesett család vagy jobban mondva számító család, ahol beteg volt, vagy valami, amikor egy-egy szombat estén elment több asszony kalákába, és annak az asszonynak a szöszét hordta mindenki. Hát persze akkor ott volt is, hát majdnem mindig főztek kukoricát... Hamuluggal lemarta a haját, és az cukorral jó izü volt..*. Meg sütöttek különböző dolgokat, megkínálták, meg mit tudom én... Aszalvány, gyümölcs aszalvány,