Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 25. évfolyam (Budapest, 1981)

Á, nem, hát csak igy egyik a másikat kisegítette. (Az nem motoros gép volt. . . ) Nem. Csak a ló húzta vagy pediglen az ökör. (Sok helyen volt itt olyan?) Hát vót itt aztán már ugye, több helyen. Ugyi, a nagyobb birtokosoknál már mindnek vót. De mind csak ilyen, ló húzta, vagy ökör. (Hány holdastól fölfelé volt már?) Hát mondjuk, akinek volt tizenöt-husz hold földje, az mán . . . aztán már mikor kezdett az ember kicsit jobban művelődni, fejlődni, már akkor mindenki ragaszkodott a vetőgéphez. Akkor már aztán több vetögép volt. (És hogyan alakult a háztartás berendezése? Például butor volt már, vagy később beszerezték?) Hát nem, amikor férjhez ment az a lány, megnősült a fia, volt olyan is, aki rögtön külön mentek, hát annak a szülei ugye, gondoskodott bútorról. (Bözsi néni például, hogy volt?) Hát ugye én is kaptam rögtön bútort, kaptam tehenet, akkor adtak egy süldőt. . . (És az otthoni bútort hozta el?) A, nem. Ujat vettek édesányámék. (Hol?) Fehérgyarmaton. (Boltban vagy mesterembernél?) Volt ugyi, mesterember, akkor voltak asztalosok. Ott vettük. Készen volt ott szobabútor, az állott két ágyból, akkor egy szekrény, kredenc, van, aki almáriumot vett, van aki csak egy kredencet. Akkor egy nagyasztal, hozzá két széket, vagy négy széket. Meg külön egy másik háló ágyat, akit hát használt. Ahhoz aszt csináltak egy stelázsit, amire rakja az edényt, nem volt akkor még konyhabútor. Hát ilyen volt a bútorzat. (Ez aztán nem is gyarapodott?) Hát akkor egy szobabútor ugyi elég volt, mer hát kétvégü volt a ház, két szoba, egy konyha. Együtt laktunk az öregekkel. Hát ahon laktunk, ott főztünk. Nem ugy volt, mint máma. Aszt egészséges volt mindenki, mint a makk. Jaj, hogyha hallottunk valakit, hogy kórházba kell neki menni! Hát nem tudtunk rajta hova lenni! (Edényeket is a szülőktől kaptak?) A szülőktől áztat is megkaptuk. Porcelányedényt is, bádogedényt is. Azt már mindenki iparkodott, mire a lány férjhezment, hogy meglegyen.