Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 25. évfolyam (Budapest, 1981)

(Abban az időben a nagybátyja volt itt a leginkább törekvő gazda?) Hát mondjuk leginkább előrehaladó, mert voltak itt abba az időbe a Nagy fiuk. Nagy Bálint bácsi, Nagy Dezső bácsi, Nagy Péter, Kondor Béla bácsi, akinek több földje volt, Járai Elek bácsi, de a gazdálkodási készsége, szóval egy se volt olyan, mint az övé. Már abba az időbe. Amellett, hogy tényleg a nulláról indult el. (És ezt a világlátásának köszönhette?) A világlátásának. Egyébként ő, az egyik fia tanitó, a másik fia Pestre került, mert kuláknak lett minősitve és elmentek a faluból; a világlátása is jó volt, ő tudta is, hogy ez a változás be fog következni, csak ő ezt még nem várta. Sokat vitatkoztam vele. Hát ő anyagilag jobban állt, úgyhogy a világtörténelmet, ilyen dolgokat az öregtől szereztem be annak idején. A községi könyvtárban akkor még háromszázhatvannégy kötet volt, kicsi volt, tizenegy éves koromban már azon tulrágtam magamat, úgyhogy az öregtől kaptam. (Neki voltak komolyabb könyvei?) Voltak komolyabb könyvei. (És honnan szerezte be ezeket?) Hát járt neki a Tolnai Világlapja, és hát a Tolnai lexikonja megvolt, világtörténelme megvolt. (És olyan ember volt, aki külsejében, viselkedésében...) Végtelenül szerény ember volt. (Mint a többi parasztember, szóval nem látszott semmi?) Semmi, egyáltalán, például olyan volt, hogy a vasárnapi ebédje sokszor az volt, hogy a surcába, ugy mondtuk, a kötényébe beledobott egy szelet kenyeret, a favillát felkapta, vagy a vasvillát, és a szilvafákat a kertben megverte vele, a kötényét telehányta, felkapdosta, és ment kifele, közben megette, és egész nap gyűjtött, kaszált. Az az abszolút puritán és igénytelenül semmi kis ember volt. Kis alacsony ember volt. De szeretném, ha sok téeszelnök vagy gyárigazgató azzal a kombinációval rendelkező ember lenne, mint amilyen ő volt. (Kivételes egyéniség volt?) Kivételes egyéniség volt. Ugy tudott hegedülni, hogy az első cigányprímás se tudott jobban. Az egész családnak a csizmáját mind ő csinálta. (Az apjától örökölte ezt?) Igen, az apjától, a nagyapámtól. Az is megcsinált mindent, amit lehetett, fábul. (Az Ön nagyapja még nem volt olyan jómódú ember?)