Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 25. évfolyam (Budapest, 1981)

szekerültünk. Mert egyideig anyósommal együtt voltunk, és akkor használtuk azt a földet, de amikor azt külön mentünk, nekünk nem volt föld tovább. Elég nehéz helyzetekbe vótunk, mert Béla volt, ez a fiam a legidősebb, ő beteg lett, nagybeteg volt, kórházba került, minden, mer akkor ugye, egy fillért se segitett senki se. Férfi: Igen, mer itt Beregszászba, hogy mentünk az orvoshoz, nem tudták a lábát, nem bizott egy se, hogy meg tudják gyógyítani. (Mi volt a baj?) Feleség: Nagy beteg volt, idegbénulást kapott a lába. Tifuszféle volt. Fia: Tífuszban voltam és akkor a lábam elnyomorodott, a hátsó in felhúzódott, ez a vastag in és a lábujjhegyemen mentem csak. (Aztán rendbejött teljesen?) Fia: Persze, Beregszászba operáltak meg, kilenc éves voltam akkor, harminchatba. Férfi: Nekünk aztán, hogy hazajött Beregszászbul, még csak annyit se adott az elöljáróság. . . szóval nem segétettek semmit se. Fia: Ez olyan volt tetszik tudni, hogy mikor az édesanyám elment, a községi elöljáróhoz. . . hogy is kezdjem én eztet elmondani. Akkor az én gyerekkoromba vót a zöld keresztes akció. Az abbul állott, hogy az iskolába a gyerekeknek ebédet adtak, lekváros kenyeret, cukrot. Csak édesanyám elment nekem a községi elöljáróhoz, hogy valamivel segítsenek bennünket, mert apám eladta értem a fődet is. Hogy a lábamat megoperálják. Beregszász akkor Csehszlovákiához tartozott. Oda kellett menni megoperálni, csak ott tudták megcsinálni. És mikor elment az elöljárósághoz, azt mondta neki a biró, vagy a jegyző... Feleség: Azt mondta a jegyző, nem lehet, nincsen rá paragrafus, mert azt mondtam, hogy legalább egy ortopéd cipőt, nem ortopédcipőt, hanem azon felül egy másik cipő kellett a lábára, mer az ortopédcipőt ott megcsináltatták Beregszászon, Kassán, mert legelsőbben a lábán sin volt, aztán gipszet tettek, de eztet fizetni kellett, mindet, mert hát Csehszlovákia volt az időbe, akkor azt mondta az orvos, hogy ha nem birjuk megvenni ezt az ortopédcipőt, akkor nem is operálja meg a lábát, mert akkor felesleges. Férfi: Abba kellett neki egy évig vagy másfél évig járni. Feleség: Aztán hát ugye áldoztunk rá, megvettük neki, azon felülre kellett vóna neki egy másik pár cipő. Na hát mán ennyivel segitsen a község bennünket, hát elmentem én, hogy szóval