Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 25. évfolyam (Budapest, 1981)

Azok meghaltak, én azt nem is ismertem. A két első testvérem. (Az édesapja gazdálkodott?) A, hát az is szegény ember volt. Kiment Amerikába, ott volt egy évig. Ugy osztán hazajött, vett egy kis fődet, egy hód tán vót, annyi se, itt a csécsi határon. (Mikor ment ki Amerikába?) Hát mikor hazajött édesapám, én még akkor voltam csak hat éves. (Sokan mentek innen Milotáról?) Sokan elvoltak innét. (Ez az egy hold maradt? Ez nem is gyarapodott?) A feleségemnek vót. . . hát olyan két hód forma. (Ez nem volt elég a megélhetésre...) Ó, dehogy, ugy dolgozgattunk, felébe dolgozgattunk, harmadába, mikor hogy. (Mikor kezdett el dolgozni rendszeresen?) Ó, már tizenkét éves koromba. Kaszáltam. Emlékszek rá, hogy kaszáltunk valami feles földet, édesapámék osztán hát a bátyámmal kimentek kaszálni, én is kimentem, hát mint púja fiu. Aztán kimentünk, a Klán tagjába, a tengerit ott szedegették, engemet is vittek, amit tudtam, hát segitettem. Nem mentem iskolába, hanem menni kellett dógozni. (És az élete során tudott valami földet vásárolni?) Nem tudtunk mi, dehogyis. Feleség: Elég volt a családot nevelni. (Nagy család volt?) Három gyermekünk volt. Feleség: De hát az ilyen szegényebb szerük, ahol kevesebb volt a föld, ott a szülei nem tudott földet adni a gyermekének, ha meg is nősült. (Maga se kapott semmi földet?) Nem, mig meg nem haltak, egyiken se kaptunk. Akkor kaptunk egy kis igényelt földet a háború után. (A néni szintén milotai családból való?) Milotai. Juhász családból. (Rokon család?) Nem rokon. Vót itt három család vagy négy is, Juhász. (Hányban kapták meg a szüleiktől a járandóságot?) ötvenbe. Édesapám akkor halt meg (Feleség); na addig ugy éltünk, hogy dolgoztunk, dolgunk, a gyermekek is nőttek, feles földet használgattunk, meg haszonbéres földet, az egyházét. Annakelőtte meg ugy dolgoztunk mi is, részibe, mikor ösz-