Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 25. évfolyam (Budapest, 1981)

Beszélgetés Varga Bálinttal (sz. 1911.) Milota, I976. szeptember Kilencszáztizenegybe születtem, itt Milotán. (Édesapja is mesterember volt?) Az is mesterember volt, mint én. (Milyen szakmában?) Az is kőműves szakmáju ember volt. (Kitanulta, vagy csak ugy. . . ) Hát az apám nyolcvanhatba született, az ugy tanulta a szakmáját, nem tudom hogy miniképpen, de az iparosmester vót. (És az ő apja?) Azt nem tudom. Azt nem is ösmertem. (Hányan voltak testvérek?) Mink csak hárman voltunk fiútestvérek, még mindig él kettő, de a bátyám az meghalt már. (Az édesapja csak az iparossággal foglalkozott, vagy gazdálkodott is ?) Itt egy födünk vót nekünk. Gazdálkodtunk is és mester is vót ü. (És hogyan volt elosztva: ki csinálta a mezei munkát?) Megmondom. Egy bátyám, aki meghalt, az volt a gazdálkodó. Öcsém meg kitűnő tanuló volt, ő tanitó lett. Kisarba igazgató tanitó. Én meg kőmüvesszakmát tanultam. Apámnak ez volt a beosztása, igy osztotta a fiait el. (És édesapja jól élt ebből a mesterségből?) Hát nyugodtan megéltünk. Nem volt gondunk. (Mennyi földjük volt?) Hát minekünk tizennyolc hold földünk volt. (Ez már elejitől kezdve mindig megvolt?) Nem, nem, igy vettük lassan. Volt tiz hold, igy vettük. (Kitől vették?) Hát mikor kitül. Aki eladta a földjét, meg volt szorulva. (Kis darabokban vették?) Igy, igy. Itt csak kis parcellák vótak az északi határon; egy uraság vót, annak vót a birtoka egy táblába csak. Senki másé nem. (Hallottam, hogy az édesapja jóban volt a Tarpay földbirtokossal. ) Egykorúak voltak, ennélfogva aszt voltak barátok. (És hogyhogy a Tarpay' barátkozott igy...) Nem volt rossz ember. Nagyon szegény ur volt ő.