Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 25. évfolyam (Budapest, 1981)

akik elvitték a jószágot, meg csinálták az Írásokat. Van még belüllük a téeszcsébe, három-é vagy négy ember. Azok állítják, hogy hát tudják határozottan, hogy hát igy vót. Es azér nem akarják kifizetni. (A kétszáz pengős keresetét hogyan osztották be? Mire mennyit juttattak?) Hát akkor a családokra. A családot felneveltem, szárnyára eresztettem, teleket vettem nekijek. Csak egyszerre az igényelt telekbül hármat igényeltem. Itt a faluvégen. Tag vót az, valamék bugrisnak, Nagy Bálintnak. Azé vót az a tag, ott kimérték ugyi, a házhelyeket, mikor adta az állam a házhelyet. Hármat vettem. Azt fel kellett épiteni. Na, akkor megvettem itt egy - nem messzi lakik a fiam - egy, mán puszta telek vót a, diófa volt benne csak, egy fiatalembertül. Nőtlen volt, de ivott kegyetlenül. Aztán azé volt az a telekhely. Attul megvettem kétezer pengőért. Azt a telekhelyet. Az meghalt, az a fiatalember, 'az átment a nevemre, onnat meg által tettem a fiam nevére. Most már azon van, a fiam nevére. Arra házat csináltattam. A két fiamnak, aki arra lakik, kint, amit igényeltem, arra házat csináltattam. Mind a kettőnek. Akkor a fiamnak,Csécsére nősült, annak ott volt, az is egy szegény jányt vett el, abba az időbe, nem volt semmi az udvarán, mindent adtam neki, pénzt, meg csináltattam. Hordattam porondot, meg vályogot meg mindent. Csak húszezer vályogot vetettem csak a három háznak. Amikor csinálták egyszerre. Még most is megvan az a vén cigány. Azt annak mennyit kelletett főzni a feleségemnek. Minden nap egy fázok étel, meg egy tál turóstészta, vagy tészta, akármilyen. Ha sima volt is, csak zsir volt rajta, de ennek minden napra meg kellett a cigánynak lenni. Még azonfelül a péíizfizetés külön vót. Csak nekijek enni kelletett. Elég vót ez nekem. Úgyhogy hát ugye, benne voltam, jól kerestem, jól fizetett az állam, én igyekeztem a pujámnak a fellendüléséér. Hát ugyi most mán tehetetlen vagyok, mert félódalamat megütötte a szél, lábommal, három hónapig még nem tudtam mozgatni se, olyan volt, mint az a bot, ni. Ugy raktak ezen az ágyon. A feleségem elpusztult én aszt most már semmit se csinállok, csak megvagyok. (Amikor megházasodott, önálló lett, a ház berendezését, felszerelését, hogyan szerezték be?) Hát a feleségemnek volt az a kis ágya, ami volt, meg az a kredenc, meg még volt egy ágy, azt még a múzeumba vették itt el, még egy ágya volt, mikor oda mentünk lakni. Mikor én különmentem a feleségemmel, édesapám olyan gazdag volt, hogy