Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 25. évfolyam (Budapest, 1981)

A község. . . édesapám is olyan ember volt, hogy szófogadó, megéntelen mindenki szerette. Hát azt betette a biró. (És meddig maradt ő?) Harminckét esztendőt húzott le benne. Abbul halt meg. (Mikor halt meg?) Jaj, annak mán... mikor? Negyvennégybe, vagy mikor vót, amikor az oroszok jöttek befele. Akkor halt meg az édesapám. Volt egy testvérem, aki odavót a háborúba, azt keresztüljött a Tiszán, mentek akkor is mán, húzódtak arra lefele, Beregszásznak, mert mán az oroszok jöttek. Oszt itt a Tiszán kiszállott Újlaknál a vonatbul, oszt a Tiszán keresztüljött, hogy még egyszer elköszönjön. Édesapámtul. Már a nagyapjátul. Mer már irtuk neki, hogy az öreg nagyon rosszul van, beteges. Már annyira gyenge. Nagyon szerette apám azt a fiút, osztán az átaljött, megnézni. (Van még egy ember itt, aki szintén kisbiró volt. ) Török Jóska, igen. (0 mikor volt?) Énutánam lett az. Az körülbelül, annak tiz esztendeje vagy tizenöt, amikor ő volt. De mán azt az embert nem szerettem sose, mert az árulkodós volt. Szóval a szegénység mellett árulkodott. (Kinek?) A birónak. Meg a jegyzőnek. Annak hizelgett. Aszt akkor mindenkit elárult. Mert ü hivatalba volt. (Mit árult el?) Hát ami ügyes-bajos dolga... voltak valakivel, hát aszt ha az ember szólott, akkor elárulták. Igen. Az csak olyan ember volt. Nem szerettem akkor se, nem szeretem még ma se. Az egyenes ember az olyan, hogy mindenkivel jót teszen, nem roszszat, hanem jót tegyen mindenkivel. Mert az nem ér semmit se, hogy hát a szemébe hizeleg, háta mellett megéntelen elárul. (Hogyan költözött ki abból a szalmás házból, amit mondott?) Ugy, hogy hát már én akkor megvettem eztet a teleket, zsidó teleket, mikor elhurcolták a zsidókat. Ez is a nagyapámé volt, ez a telek. Azok is megitták annak az árát. Mikor édesapám eljött, az volt a legfiatalabb. Volt édesapámnak még két bátyja. Bálint bátyám meg izé. . . ni. . . János bátyám. 0 kötözött Köccsébe. Azok mán idősebbek voltak. Édesapám volt a legkisebb, ü már aztán akkor... cselédnek kelletett menni, elment Nagy Jánosnál cselédnek, mikorára ide jött mán, hogy mán most megnősül, aszt meg is nősült, ott abba a kis szalmás -