Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 24. évfolyam (Budapest, 1981)

KOVÁCSY TIBOR: Paraszti gazdálkodás

Hát volt a faluban két kisgép. Na, álljunk össze, vegyünk egy nagy cséplőgépet. A gépet vettük tizenkétezer forintért. Azt ki kellett fizetni. A búza ára meg lement közbe. Mert a gép ugye majd keres is nekünk, de a búza ára meg lement. Minden ősszel, mikor jött a gép, törlesztés, mert úgy j8tt a gép, kamatra, váltóra, és ősszel, mikor jött a fizetés, két ökör elment minden gazdának. (Nem gondoltak arra, hogy jobb volna mégis eladni azt a gépet?) Nem gondoltuk. Mert a gép a magunké volt már akkor. A gép ment, mi voltunk mindig az elsők ugye, a gazdák. Nem ment addig tovább, mig a gazdáknak volt csépebaivalója. (Utána kiadták másnak is?) Igen. (Milyen részért?) Tudja fene. Nem nagy bért kaptam. (Hány ember kellett ehhez a géphez?) Tiz tizenkét ember volt mellette. Elevátor is volt hozzá, a géphez, mindig mentek a munkások a géppel tovább. (Helybeliek voltak?) Mind helybeli volt, igen. (Földtelenek voltak?) Fiatal emberek voltak a gépmunkán. (A húszas években sok olyan ember volt a faluban, akinek semmi birtoka nem volt?) Nem sok volt. Egy kevés volt mindenkinek. Pár holdja. (De abból a pár holdból nyilván nem tudott megélni. ) Volt foglalkozása neki. (Nyilván voltak olyan munkák, amiket mondjuk egy fél napig kellett csak csinálni. Az ilyenekre hogyan szereztek embert?) Hát ugyi, a kaszálás. Kaszálgattunk. Akkor ugyi, hittünk, hogy jöjjenek napszámra. (És kiket hivtak?) Az embereimet. (Ugyanazokat ?) Azokat hívtuk, igen, mindig. Kaszálni jöttek, gyűjteni jöttek, meg behordásra jöttek. (És ők mindig ráértek arra?) Hát ugyi, fizetésért jöttek. (De bármikor lehetett őket szólítani?) Előre, hogy máma kaszálás lesz, jöttök nekem máma kaszálni, meg a hordásnál is mindig üket, jöttek mindig, nekünk segíteni.