Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 24. évfolyam (Budapest, 1981)

KOVÁCSY TIBOR: Paraszti gazdálkodás

delyt, szalmával rakta be. Pedig birta volna. Annyi fája nem volt a határban, mint annak. Mégse. (És kik voltak azok, akik állandóan többre mentek?) Hát ugye szegényebb emberekből. . . a középparasztokból, jobban, mint ezek a nagygazdák... De hát már névrül nem mondom meg. Nem emlékszek, én nem figyeltem másokra, csak a magam, problémáira. (Hova sorolja magát, a nagyobb gazdák közé?) Csak a közepesek. . . (Akinek két-három hold birtoka volt, az már abból meg tudott élni?) Hát megélt, mert elment részibe aratni, meg fogott hozzá harmados földet. . . (Hány hold volt elegendő a megélhetéshez?) Hát már nyolc hold földből megélt egy rendes kis család. Szorgalmasan. Már az tudta magát forgatni, jószággal is, terméssel is. (Akiknek kevés gyerekük volt, gondoltak arra, hogy a sok gyerek sok kiadást jelentene?) Hát azt szokták mondani, hogy az okos ember annyit csinál, amennyit akar, a bolond meg amennyit bir. Hát már igy fejezem ki magamat, falusiasán. Akinek volt két-három gyereke, az mán. . . (Megállt akkor?) Meg. Okosabban gondolkozott. Hát nőtt a gyermeke, mingyár akkor jobban tudott mozogni. Hát nem azt mondom, rossz volt sok szegénynek a három gyerek is. (Akinek sok gyereke volt, az mind szegény ember volt?) Az általában szegény volt, például a Csókási, szegény ember volt, nem volt földje, hát bizony elég sokat kellett nekik szorgoskodni, hogy ebbü-abbu kijöjjön az a kis ruházat, meg a megélhetés. (A gazdagabbaknak mindnek kevesebb gyereke volt?) Azt mondhatjuk. Megállott négyen. (Ahol nagyobb család volt, az öreg szülőknek volt háromnégy gyereke, azok mind együtt maradtak, vagy széjjelköltöztek?) Széjjelmentek. Egy porta volt olyan a faluba, hogy három család lakott egy portán. Kondorok udvara, ugy hittük. Gyenge felfogásúak voltak. . . . Elhittak engem Pestre. Az én nagybátyám, Móricz Zsiga. Már gyerekkoromba szeretett. Mikor megnőttem, akkor is hitt.