Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 24. évfolyam (Budapest, 1981)

KOVÁCSY TIBOR: Paraszti gazdálkodás

(Ez jó volt, vagy rossz volt, hogy ez megszűnt?) Hát mit mondjon az ember? (Magának előnyös volt, vagy hátrányos volt?) Hát mindenkinek hátrányos volt az! Hát őszintén megmondom. Jónak jó volt, annyiból, hogy termett valamit. Csak nem úgy termett mint addig. . . Mert ami ugar volt, annak tiszta volt a terménye. De azután már kezdett perjésedni is. . . Akkor az idegen magok is jobban kerültek. . . De akkor nem, akkor egy év alatt minden gyom kiment belőle. Kitapodta belőle. Háromszor szántotta az ember, kiment belőle. Ősszel háromszor megszántottuk. Tavasszal, júliusba már megugaroltuk. Aztán akkor megkevertük, akkor szeptemberbe jött a vetés, akkor megint megszántottuk. Hát ugye mindég tisztára maradt a talaj. (Negyvenöt után, akik földet kaptak, voltak szegények, azoknak a gazdasága hogyan indult be?) Hát mind beindult aztán. . . Akinek nem volt ekéje, meg szekere, mind szerzett, mind megindult. Es mind jó gazda lett volna, ha be nem jön ez az államosítás. (Akkor is ugyanazokkal a terményekkel foglalkoztak, mint azelőtt?) Avval. . . Buza, tengeri, krumpli. . . (Hogyan került rá pénz, hogy vegyenek ekét, meg. . . ?) Mind hozzá tudott szerezni. Addig igyekezett, hogy legyen neki. (Iparos emberek mennyire voltak a faluban?) Az nem sok volt. Volt egy néhány, ács, kőműves, meg volt két suszter. . . (És nem is volt rá szükség?) Hát olyan nagy szükségünk nem volt, mert az a két suszter kielégítette az embereknek a lábbeli dolgát, javítottak, és csináltak is ujat, ahogy jött. . . (Ezek is gazdálkodtak, vagy csak a szakmájukkal foglalkoztak?) Már a két suszter, az nem gazdálkodott. De volt itt egy, ki valamikor suszter volt, az elsőosztályu gazda lett azóta. Berhás Józsi bátyám. (A többi iparos szegényebb volt?) Igen. Azok nem olyan sokra mentek. . . Ez a két suszter nem. . . (Ők nem is törekedtek a gazdálkodásra?) Nem. Meg hát mindkettőnek gyereke is volt, meg hát falun nem ugy van, mint városon, nem birt annyira haladni, hogy hát birja magát annyira felfele nyomni!