Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 24. évfolyam (Budapest, 1981)

KOVÁCSY TIBOR: Paraszti gazdálkodás

Hogyne. (Ezek mikortól voltak magának?) Kilencszázhúszba vettem vasekét. (Azt hol vette?) Fehérgyarmaton. (Vasborona ?) Az nem vót. Attul jobb vót a faborona. Jobban íörte a földet. (De a vasboronának csak nagyobb a súlya, nem?) Hát leterheltük eztet. De jobban vágta a górt. (Nem is volt itt senkinek?) Hogyne, vót. Nekem is volt aztán majd utólagosan. (Mikor vette?) A harmincas évekbe. Zeleni Jóska hozta nekem Gyarmatról. (Ki volt az?) Az is egy jó emberem ott. El még, nyolcvanötödik évbe van. (Szintén gazdaember volt?) Gazdaember volt. Elég jól gazdálkodott az is. (Ekekapa volt abban az idóben?) Volt, az még most is megvan. Ja, a harmincas évekbe nem vót, a negyvenes évekbe jött az be. Addig úgy vetettük mint a búzát, kézzel, a tengerit. (És töréskor az nem volt nehezebb?) Nem. Ki lett ritkitva. Sót a régi öregek ugy mondták, ugy jó a tengeri, ha minél ritkább. Szabadabb vót, a levegő is jobban járta. (A termények közül mi volt, amit csak házi szükségletre termeltek, és mi volt, amit eladásra is?) Buza meg tengeri ment eladásra. Meg krumpli. (Egy jobb évben tengeriből, búzából mennyit adtak el?) Hát ugyi, attul függött. Egyik esztendőn -rosszabb vót, meg a viz is bántotta, ritkább lett, a laposakon kiveszett. Hát tiz mázsát, husz mázsát, mikor mennyit. (A legtöbb mennyi volt?) Hát a legtöbb majd mikor azt a gépünk meglett, hát akkor már többet adtunk el, mert a gépkereset is ment. (Jól jövedelmezett a cséplőgép?) Hát elég jól. Pedig nem drágán gépeltünk. Mert embert adtunk hozzá. . . (Maguk közül, vagy fogadtak?) Fogadtunk embereket.