Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 24. évfolyam (Budapest, 1981)

KOVÁCSY TIBOR: Paraszti gazdálkodás

Hát. . . azt se tudom, mit csináltam. Majd ugyi, régebben, akkor még gyerek vótam, szóval legény vótam, addig nem is tudom, hogy mit csináltam. Majd azután, később már azt nekem is vót, itthon is vót jószág, hát azt gondoztuk. Ez vót a foglalkozás télen. De mikor már nem vót hó, mentünk a mezőre vagy ezér vagy azért, de. . . nem aludtunk na. Nem lehetett aludni. (Mikor kezdték meg a mezei munkát?) Megkezdtük azt már még februárba. Ugyi, akkor még nem vótak gépek, a fődet is ugy takaritgattuk le kézzel, nem mint máma, letárcsázzák. Akinek vót tengerifődje, áztat a kapával levagdalta. A ducskóját. Ilyeneket csinálgattunk tavasszal, amig a szántás ideje el nem jött. Amikor meg eljött a szántás ideje, keservesen ment annak is a szántása, mer akkor még nem volt olyan erős fogatok, tehénnel küszködtek, meg mi is, hát majd mikor valakinek mán ökrei, vagy lova vót, hát az már hamarébb csinálta, de annak má több vót a földje is. (Ökre csak módosabb embernek volt?) Hát ugyi, nem módosabb embernek, öt-hat hold földnél már akkor birta. Na de odáig el kellett érni. Ha szegénytül kezdte. Hát azér mondom, hogy hát ü például sose érte el hogy ökre legyen. (Szabó Elekre mondja. ) En elértem, hogy ökröm lett. U nem érte el. Mer. . . nem akarom blamázni se, mer tán még jobban birta a dolgot, mint én. Csak nem volt a lehetősége meg, hogy na hát valamit tudjon spórolni. De nekem megvót ez a lehetőségem, mert ugyi, apám is dógozott, aszt amit én kerestem, azt leraktuk, összefele. Szerezgettünk befele mindent. Igy ezért boldogultunk aztán odáig. . . Negyvenötig itt nagyon nehéz volt az élete a szegénynek. Negyvenöt után, mikor fődet osz tottak, akkor asztán mindenki kezdett kapaszkodni. . .