Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 24. évfolyam (Budapest, 1981)

KOVÁCSY TIBOR: Paraszti gazdálkodás

(Nem volt olyan, hogy mondjuk a búzát jobban az egyik helyre vitték, a takarmányt jobban a másik helyre. . . ?) Nem, mert a takarmány is, mikor tizennyóc után, a húszas években, mikor Csehország lett az az ódal, piacra innen szénát, takarmányt vittek át engedéllyel. De má búzát, ilyesmit, terményt, eztet nem lehetett vinni. (Ezt csak csempészték?) Gyarmatra már, oda nem nagyon vittek ilyen szálas takarmányt, mer messzi vót. Na a terményt. . . hát van aki vitte a piacra is, de nagyon kevés vót. (Nem volt olyan, hogy már nem is annyira foglalkoztak a takarmányfélével, mert nehezebb volt átvinni, meg vámot kellett fizetni?) Mikor már ez a rendszer lett, a takarmányfelesleg nem nagyon vót, mer akkor már ugye, a szegényebb embernek is vót jószágja, nem adta azt a takarmányt elfelé. Hát. . . (És mi volt még ilyen eladni való terményen és jószágon kivül? Tejterméket?) Áztat nem. Hát azelőtt vittünk tejet, tejfelt, túrót, ide túlra, de mikor cseh világ lett, akkor már nem. (Akkor mit csináltak vele?) Hát akkor itt helybe maradt. Mert majd később lett ez a tejcsarnok. (Emiatt aztán gyöngébben is éltek az emberek?) Jaj, most meg akkor, kettő az egész élet. Hát csak arra mondom mán, húsz után a baromfit körülbelől - én már egy gyerek voltam itthon csak, még nem nősültem meg - hát anyámnak volt harminc vagy negyven darab aprómarhája, de ebből is mindég adtunk el. Elvittem még én is vittem a piacra. Már túlra. Hát most hiába van százötven, egyet se adunk el. Itt a feneség! Na most, kukoricakenyéren éltünk, a falunak legalábbis hatvan százaléka. Mert csak a nagyobb birtokosoknak telt buzakenyérre, a szegények, azok csak kukoricakenyéren... (A falun belül is adtak el terményt?) De volt. A nagygazdák, de hogy! De nehezen lehetett tüllük megvenni, mert a szegény embernek nem volt csak egy mázsa búzára, vagy egy fél mázsára pénze, ők meg ötöt adtak vóna, vagy tizet. Hát inkább elvitték a kereskedőnek, mintsem, hogy odatták vóna a szegénynek. Szóval nehéz volt akkor az élet. Sok elfelejtette még aki bent élt, az is. Most nem lehet rámondani, hogy van szegény ember, mert csak az a szegény, aki iszik, meg nem dogozik.