Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 24. évfolyam (Budapest, 1981)

KOVÁCSY TIBOR: Paraszti gazdálkodás

tán haladt-maradt. Majd csak akkor aztán, mikor meghalt apám, akkor aztán, na mondom, most már meg kell nősülni. (Gyerek hány van?) Hét. Egy lányom van, legidősebb, az Tunyogmatolcson ta­nár. Egy másik van Kiskunmajsán, az meg gépészmérnök. Egy harmadik van, Kölesébe lakik, az a szövetkezetnél pénzügyi elő­adó. Ez a három első lány. Na akkor jött ez a fiú, aki most bejött, ez a negyedik, ez traktoros. Egy másik fiam az katona­tiszt, most lesz az avatása augusztusban, egy másik fiam me­gint Nyíregyházán van, a Tanárképző Főiskolán. A legutolsó lá­nyom az most végez, Gyarmaton van gimnáziumban. (Kollégiumban lakik?) Nem, háznál. Csak externátus, szóval enni kap, csak há­lás nincs. (Amig az édesapja meg nem halt, addig közösen gazdálkod­tak?) Addig közösen, igen. Ez volt a vesztem. (Miért?) Hát mondom, hogy az életem milyen furcsa volt. Tizen­nyolcban jött haza apám, tizenkilencben lett ez a mostani rend­szer, az megbukott, húszban férjhez ment a nőtestvérem, hu­szonegyben megnősült a fiútestvérem, igy aztán magam marad­tam, hát itt aztán küszködtem vele. Na aztán, mikor lett ez a földvásárlás, akkor az adósság tönkretett bennünket, mert ak­kor, ahogy megvettük, akkor ki lett volna a birtok fizetve, mert eladtuk volna az akkori jószágállományt. Na de, ne adjuk el, majd kifizetjük. Igen bizony, de feljebb ment a kamatláb, ak­kor a terménynek az ára lement, igy aztán bizony az adósság sok volt, ugy hogy negyvenig nem birtuk kifizetni. Majd azt negyvenbe, mikor apám meghalt, Örököltem, én fizettem ki negyvenháromban, nekem maradt az. (Addig a két házas testvére is együtt volt magukkal?) Nem, ők külön mentek. (És a birtokrészük is külön. . . ) Ekkor lett azt, negyvenben, vagyis nem is negyvenben, ha­nem majd csak negyvennyolcban halt meg anyám, negyvenkilenc, ötvenben ment csak el az a három hold föld, az ment nekijek. Addig aztán én használtam, az anyámé volt a haszonélvezet, hát akkor. . . (És a testvérei miből éltek?) Hát azok, a fiútestvérem az fél lába nélkül maradt az ak­kori tizennégyes háborúba. Az boltos lett itt. A szövetkezetnél volt elébb mint tanuló, fél lábbal, azután aztán magának nyitott

Next

/
Thumbnails
Contents