Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 24. évfolyam (Budapest, 1981)

KOVÁCSY TIBOR: Paraszti gazdálkodás

mi, hát ez ugyi, bántotta. Pedig én a fél udvart sose vettem igénybe, legalábbis a kert, ameddig a fák, gyümölcsös tartott. Hát nem azt mondom, hogy ott feljebb a ház. . . muszáj vótam a szekeremet megfordétani. Csak ennyit vettem igénybe. Másképpen én rá se léptem arra. Hát muszáj vótam én aszt. Aszt olyan gazember vót, mikor megtudta, hogy én má Írattam, ü is Íratott! Igy azt ü is eladta. En előbb eladtam, mint ü, mert ü tovább lakott ott, azér hogy igényelt telket, nem tudott rá házat felépíteni, de én negyvennyóc tavaszán ezt. . . kimérték, én már abba az esztendőbe fel is építettem áztat a házat ide. Hát igy azt megvallottunk mind a ketten. Ami még most is, ha arra járok, mindég a szivembe nyilallik, hogy. . . mert én is sok munkát tettem arra az udvarra, mert az egy lapos mesterség volt, megvolt az a kis igavonó, hej, de sok homokot, porondot hordtam rá, hogy teljen. De meg az anyámtul hallottam, mer az én apám ilyeneket nem beszélt, az csak hallgatott, ha az anyám beszélte, hogy mi nehéz körülmények között építették föl az anyámék azt a hejjet, azt a házat. Ez engem mindig bántott, hogy nekem meg olyan könnyen ott kellett azt hagyni. De muszáj volt. Itt meg. . . ü azt mondta, nem megyén sehova. Ne küzködjünk, ha megvan rá az eshetőség. És nekem meg megvót az eshetőség arra is, hogy hát én tudjak építkezni, mihelyst kimérik. Mert már akkor én oda voltam fejlődve, hogy hát nekem vót már megtakarított pénzem is. Hát az elég szép szó volt, én már negyvennyolcnak a tavaszán, négyezer forint megtakarított pénzem vót. Pedig azt sok mindenbül kellett, akkor azt a négyezer forintot összerakni. Mer nyócvan. . . nem nyócvan. . . nyócszáz forintér adtak el egy három éves üszőtinót. Vemhesen. Bion! (A háború előtt volt olyan, hogy pénzt kellett kölcsönvennie?) Én nem. . . hazudok, egyszer vettem. Egyébkor nem vót. Nekem második feleségem vót ez a mostani. Az első mikor megnősültem, hát. . . beteg lett, és annak a meghalálozásával, mikor meghalt, Fehérgyarmaton volt egy kis kórház akkor, sokan még b?. mondom, a faluba, nem emlékeznek rá, hogy volt ott kórház. De én emlékszem, mert nekem meg kellett próbálni. Mert Fehérgyarmaton voltam a feleségemmel kétszer egy orvoshoz, hát én se tudtam addig, hogy ott van kórház. Csak az nekem azt mondta vót, hogy béreljek ki egy lakást, hogy egy hétig legalább hadd legyen ott a keze alatt a feleségem. Minden nap meg tudta vizsgálni. Na de hát ahhoz nekem nem vót erőm. Mert hát előtte való esztendőn cseléd vótam, azt kikötöttem nagyon magamat, semmim se vót. Hát mondtam, én azt nem birok doktor úr, igy