Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 24. évfolyam (Budapest, 1981)

KOVÁCSY TIBOR: Paraszti gazdálkodás

Nem vót nekem rokonom. De hát ez megin sokba kerülne, ezt elbeszélni. Ez megint egy tragikus dolog vót, az apám meg az anyám között. Mer hát az apám szerette a pályinkát. De nem hallgatott az asszony szavára. Hanem ment a maga feje után. De előbb más telke vót az én apámnak, nem ez. Ott se vót nagyobb mint itt. Ott is ketten vótak. Egyszer az én apám meggondóta, mer az anyám Csetfalára való vót, eladta azt a nagyutcai telket, az átalellenbe van a nagybottal. Elköltöztek Csetfalára, hogy ott jobban van pénzkereset. Mer- ott vót egy nagy uradalom, azután a vasútra is, Tiszaujlak nem messze vót, oda is lehetett járni napszámóni, eppedig a másik telkünk ahon vót, az egy vénasszonyé vót, apám annyának rokona vót. Csak a vénasszony is a más nyakán lakott, ez a puszta telek vót az övé, de másik felén vót ház, abba lakott. De a másik testvére mindég marta, hogy halaggy a magadéba lakni. Addig járta az én apámat Csetfalára, meg járatta másat, az én apám otthagyta fél esztendő múlva Csetfalát. O belement ebbe, hogy a vénasszony. . . csináltasson rá házat, mert puszta telek volt. Hogy ő mig él, hadd lakjon a fővégibe, aztán az apámé lesz úgyis. Az apám belement. Amit eladott telket, a másikot, annak az árából nem tudta felépiteni ezt a házat, hanem még banki adósságba is kellett menni. Na megcsinálták a házat nagy keservesen, a vénasszony beleköltözött a hátsó végiben, apámék az első végiben. Na de a vénaszszonynak vót egy messzebb ágazatu más rokonja is, cselédeskedett egy lány itt egy nagygazda helyen. Annak mán szülei nem éltek. A jány megesett ott azon a helyen. Másik férficselédtül. Mikor már ott nem tudott dolgozni, azt mondták, na haladj magadnak. Addig járta ezt a vénasszonyt, hogy fogadja magához, mig mán megszül, odafogadta, odafogadta még a vőnek valót is a vénasszony. Hótta után azoké lett. Hát az apámat igy becsapták. Igy jártunk mi. Igy laktunk megen ketten egy helyen. Hát most mikor aztán a fődreform megjött, negyvennyolcnak a tavaszán, azaz hát már negyvenhétbe sző volt arrul, hogy telket mérnek. En azt mondtam a másik félnek - mer hiába, az kisebb udvar volt, mint e, mer háromszázhúsz kvadrátöl volt a terület, meg szalmás ház rajta - na, ide hallgass, mert az is csak olyan szalmaözvegy vót, gyermeke vót három, de ura sose vót. Na, ide hallgass Róza, most itt az alkalom, valaméken Írassunk telket, vagy te, vagy én. Hát azt felelte nékem, hogy "én nem iratok, nekem van hun lakni, akinek nem pászol, az irasson magának! " Hát mán el akartam kerülni azt a kis közös udvart, mer egy nyomorúság vót, meg a békesség nagyon keveset vót meg köztünk, mert hogy nekem vót egy kis jármüvem, neki meg sem-