Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 24. évfolyam (Budapest, 1981)
KOVÁCSY TIBOR: Paraszti gazdálkodás
Elmentem valamelyik mesternél, mert nekem olyan fúróm nem volt, megengedte, hogy kifúrjam, azt a négy lábat meg beletettem. Vizes helyen volt, kicsi volt az egész, százötven öl vót, kettőjüké vót, vót egy másik testvérje az apámnak. De az én apámnak fogat nem vót. Testvérjének vót. Hát az megcsinálgatta, hogy végig, - keskeny föld vót a, inkább hosszabban nyúlott, hogy végigszántotta, az apámnak is elmunkálta. Ott csak ilyesmit, répát, tengerit, de búzának nem, káposztát. Egyszer aszt egy tavaszon azt mondta a testvérje az apámnak, hogy hát testvér, én már nem szántogatom tovább, szántasd meg, akivel akarod. U a felét megszántotta, felét otthagyta az apámnak, pedig mi lett vón, végigjárni hetvenöt vót az apámé. Hanem azt mondta, hogy ő nem. Ezt azért csináta, hogy ü mindenáron meg akarta azt az apámtul venni. Hát a hetvenöt kvadrátöl földér adott az apámnak öt forintot. Úgyhogy az apám még nem is tudatta az anyámmal, hogy ü eladja, hanem elment az apám Újlakra, ott vette meg is az öccse tülle, mer öccse volt az a másik ember, az apám jól berúgott belőle, meg bevásárolt az anyámnak, vett egy tálat, bádogtálat, mer akkor is vót már bádogtál, abba az. . . tizes évekbe, akinek módjába vót, meg tudta venni, de legtöbb szegénynél csak cserép vót. Meg vett ijjen hat tányért az apám. Hazaállitott véle: Na, itt van a főd, eladtam! Jó részegen jött, evvel számolt be. Hát ez a tányér, emlék ez is. De még én akkor öt éves fiú voltam, mikor ez történt, de azért már az anyámtul igy hallottam. Az anyám elbeszélte sokszor. De nem örvendezett ennek a kis véteménynek, ajándéknak, jobban örült volna annak a hetvenöt kvadrát földnek. Mert egy kis káposztát tudott hon addig megtermelni. (Akkor hol laktak? Volt saját házuk?) Saját házunk az mindég volt. (Telek az volt hozzá?) Hát vót telek is, nem nagy, mert háromszázhúsz kvadrátöles helyen két család lakott. Egy fedél alatt, szómás ház, egy konyha, két szoba. A konyhárul nyilt be az ajtó. Egyik szobára is, a másikba is. Hát ilyen telkünk vót, de a magunkéba laktunk. (Ezt a házat már akkor építette, amikor a földet megkapta. .. ) Igen, ezt már akkor épitettem. Az pedig ott a kisutcába van, ahol a Bözsi néniéknek-fele megyén. Hát az a másik fél is elköltözött onnét. (Az is rokon volt?)