Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 24. évfolyam (Budapest, 1981)

KOVÁCSY TIBOR: Paraszti gazdálkodás

(Hányba volt ez?) Ezt a háború után vettem. Vagy negyvenhatban, vagy negyvenhétben. (Szóval mikor már megvolt a földje?) Ja, igen, igen. (Na most, a bútorral hogy volt, ágy, asztal, szék, ilyesmi. . . ) Hát. . . annyi volt az ilyen szegényeknek, amibe éppen bele tudott feküdni. De hát az meg könnyen ment annyibu, hogy mondjuk, amire azt mondjuk, hogy nagyágy, nagyobbszerü ágy, az esetleg vót egy a háznál. Olyan kiságy, az van ott nekem benn most is egy, hát azt is én magam remekeltem. Csináltam. (Deszkát vett, összeállította, és szalmazsákot bele?) Igen. Hát szalmazsákot most mán, de ezelőtt még az se vót, szalmazsák. Csak úgy vót, deszka keresztülrakva, hogy érte egymást, nem úgy, mint most a szalmazsáknál, és csak úgy raktuk bele a szalmát. És lepedővel - az is vászonbu vót, behúzta a gazdasszony. Úgy feküdtünk rá. (És milyen ágynemű volt?) Dunna, párna, ez megvót minden háznál. Ezen törekedett a gazdasszony. Ahun nagyobb vót a család, hogy az a két három dunna kellett takarózni. Meg aztán még azon is törekedett akinek lánygyermeke vót, ezér kellett libát is tartani, vagy kacsát, akármilyen keservesen tartotta, hogy annak a taluját megtépte kétszer egy nyáron, és ebbü gyűjtötte a dunnára valót. Addig meg még össze nem gyütt, hát csak ugye, zsákba dugdosta bele, mikor aszt már összegyűlt egy dunnára való, hát nagy nehezen osztán, ha hajat nem is, de egy tokot megvett, amibe belerakta. Például azér az én anyám úgy kialkalmazta azt, hogy egyik lányának is hat párnát adott - új huzattal! - meg két dunnát, a másik lányának is. Igen. (Még nem beszéltünk egy nagyon fontos dologról, a gazdasági felszerelésről. Bár először magának nem is annyira volt, nyilván, amig nem volt földje. . . ) Nem volt. Hát úgy sikerült, mikor már oda jutottam, két járójószágom lett, meg egy kis fődhöz is hozzájutottam, ehhez a haszonbérlethez is, meg egy kis felest is kaptam, egy másik gazdától. Aki már letette az ócska ekét, talyigát, berenát, attu vettem meg. Jutányosabb áron. Mert nekem ahhő nem volt pénzem, hogy vas ekét vegyek, mert még mikor már én is ugy gazdálkodni kezdtem úgy húsz-harminc között, még addig vaseke itt a faluban nem is nagyon vót. Csak faeke vót. (És azt hol csináltatták, akik csináltattak?)