Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 24. évfolyam (Budapest, 1981)

KOVÁCSY TIBOR: Paraszti gazdálkodás

Mert hát van egy fiam, aki már nagyobb volt, hát ammán akkor nős volt, de hát az nem tudott jönni, mert az aratás, a gépelés ott volt a nyakunkon. Mert mondom, augusztusban fogott bele ez az atyafi, becsapott nagyon engemet, mert lett vőn más mester is aki megcsinálja. De mikor felvállalta májusban, azt mondta, testvér, ez júniusban fedél alá megyén. Pedig még hívő ember volt. Nyugodjon a főd mellette! Csak mindig hazudozott, hogy majd holnap, majd a jövő héten, mán akkor megyik cimbora. Tán sok volt neki a vállalata, hát ott neki eleget, ahol elébb elvállalta. Engem hagyott. A Kondor, aki téesz elnök volt, annak az apja. Hát ő rakta fel a falat, az apja csak el-elnézett. Csupán az apja megindította az alapját, a sarkokra kirakta a vályogot. Ez a Jóska, ez a hibás szemű, ez csinálta. (Tetszett mondani, hogy 54-ben kilépett a téeszből. Akkor mennyi ideig dolgozott igy maszek módon?) En akkor nem dolgoztam egyénileg aztán, kiléptem, meg vissza is léptem. (A földet nem hozta ki?) Nem még akkor. Majd ötvenhatban, akkor azt kiléptem. Akkor kint vótam 57-58-59-ben. Hatvanban aztán. . . (És ugyanazt a területet kapta vissza?) Nem áztat, akkor mán másfele adogatták. Szóval volt benne jobb földek is, mint előzőleg, de aránylag nem volt olyan, mint amit én mán otthagytam. Hiába az mind tagi birtok volt, de én azt mán kicsiszoltam, kijavítgattam. Ez majd. . . itt adtak háromszáz ölet, ott hatszáz ölet, össze-vissza, szóval az nem volt olyan kifizető, mint az, ami nekem volt. (De azért azon is meg lehetett élni a családnak kellő módon?) Meg, meg lehetett. (Ugyanazt termelte rajta, amit régen?) Amit régen, igen. Cukorrépát, karósbabot, azt a magunk szükségletére való búza, vetőmag az megtermett, a jószágomnak a takarmány, abraktakarmány, ez mind megtermett rajta. (Amikor ötvenegyben lépett ki, akkor mennyi ideig volt kint ? ) Hát én akkor jóformán, ha jól emlékszem, két hétig. (Hogyhogy ilyen hamar megint visszament?) Hát úgy, hogy én meggondoltam a dolgot, kinnmaradt akkor huszonnyolc társam, akikkel én kiléptem. Ketten visszaléptünk. (Miért léptek vissza?) Hát én jobbnak láttam áztat.