Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 24. évfolyam (Budapest, 1981)

KOVÁCSY TIBOR: Paraszti gazdálkodás

venezer öl földje volt a papnak, plusz meg a tanítónak. Na a tanító az megérdemlette, de a pap az nem. (A gabonából, ami a magtárba bekerült. . . ) Most akarom mondani. Negyven mázsa a papé lett. Húsz meg a tanítóé. De húsz mázsát fenn tartalékoltak a magtárban. Es hogyha valamelyik szegény ember annyira rá volt már szorulva, hát kért, kiadtak neki egy mázsa búzát, erre mán nem tudok visszaemlékezni, hogy mennyi. . . tán még tiz kila búzát kellett a mázsára visszaadni egy évre. Amig meg nem tudta adni. Addig minden évben azt a tiz kila búzát adni kellett arra a mázsa búzára. (Nyilván a közepes gazdák, akiknek volt földjük, sok mindenben segítették egymást. A szegények között volt ilyen kölcsönös segítés?) Hát ilyen kisegítések nem volt, már az ilyen kisebb földüek között is. Azok között is esetleg csak annyi, hogy mondjuk aratáskor, hordáskor, mikor a búzát be akarták hordani, hát akkor összefogott három-négy gazda, máma az enyémet, holnap a tiédet, igy volt a. A kisebb gazdák megint úgy voltak összefogva. (Olyan nem volt, hogy mondjuk egy húsz holdas és egy öt holdas is összefogott volna?) Ilyen nem volt, csak ki-ki a magáéval. (A házépítésben?) Na, ott oszt segítség volt. Hát ott oszt ügy volt, ha nagygazda építkezett is, vagy középgazda, elhítták azt is, akire nem volt kilátás, hogy ez valaha épitkezik. Mert én is nagyon sok háznál voltam. Na de az azt avval szóg^lta vissza, hogy ugye, akinek földje nem volt, fája se volt. De itt ezen a Tisza mentén nagy füzeserdők vágynak. Hát itt sok embernek, sok gazdának egy-egy nyíl füzese nyúlott. Es dologért, megszolgáltam érte, ideadta annak a fának, amit a télen kivágott azt az öt-hat vagy hét, mikor milyen fát vágott ki, annak a ducskóját, törzsökét. En ezt kivájtam. Esetleg elmentem néki majd a nyáron egy nap vagy kapálni, vagy kaszálni. Meg mék milyen érzelmű volt, hogy két napot kért érte. Hogy kivájtam a foldj ebül a ducskót. Pedig már abbul fa sose lett volna. Ammán nem hajtott ki. Na most én elmentem, - mert csak azok építkeztek, akinek volt egy kis földje is, jószágja, az birta az épitkezést - elmentem neki a házhoz, hát ammeg hazahozta nekem. Igy volt, hogy két kéz egymást mosta. Igy éltünk. Milyen egyéb munkák voltak még, ahol többen dolgoztak együtt? Csak mondom, ebbe segítették egymást, ha esetleg va-