Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 24. évfolyam (Budapest, 1981)

KOVÁCSY TIBOR: Paraszti gazdálkodás

(Azt eladták?) Dehogy adtuk. Megettük. F. : Dolgosok voltak, főztünk mindnek. Ha akármennyi dolgost hivtunk, mi áztat kosztoltuk is. F. : Úgyhogy aratáskor anyósommal minden második nap megdagasztottuk a nyolc kenyeret. De milyen kenyerek! öt-hat kilós kenyerek. Meg vittem kifele egy másik asszonnyal a mezőre a nagy kondér ételeket délbe. Az aratónak is, meg más dolgosoknak is. (A család tagjai a munkába hogyan voltak beosztva? Mindenki mindent csinált? Mondjuk maga és a felesége között hogyan oszlott el a munka?) Hát a feleségem a háztartást vezette. F. : Elég volt a főzés, még ugy hogy másik asszonnyal főztünk. En pedig dolgoztam amennyit csak bírtam. Akármennyi kaszásom volt, én mindig kint voltam. (Nem volt olyan hogy egy-egy meghatározott munkához egy-egy meghatározott embert lehetett hivni, mert az ahhoz jobban értett?) Értettek ezek mindenhez, ezek az emberek. Ugyi, kaszálni, gyűjteni, kazlat rakni, meg nem tudom, mi. (Ezek a napszámosok, aratók hogy kerültek a család ismeretségébe?) Hát van amelyik ajánlkozott, van amelyiket hívtam, (És akit hívott, azt mi szerint? Hogy ismerte, hogy jó dolgos ember, vagy hogyan?) Igen. F. : Aratáskor volt nagy vigadalom, hordó bort hoztunk mindig a végzésre. Berúgtak úgy hogy. . . ! Szerettek minket nagyon az emberek. F. : Mentek a papért, azt hívták ide, az tartott házi istentiszteletet aratás végeztével. (Sok helyen volt, hogy ilyen sok embert foglalkoztattak aratáskor?) Hát volt az elég sok helyen. Hát mit mondjak, akinek volt tiz hold földje, már az sem aratott egyedül. Annyi arató kellett. (Az ellenérték az mindig terménybe volt?) Terményben. Úgy is hivták, hogy részes arató. F. : Az kellett, mert búza kellett azoknak is, kenyér. Például úgy is alakult, hogy kilenc-tizedik keresztért arattak, azt megadtam mindig az aratónak, hogy válasszanak. Mert egy-egy darab búza esetleg nem volt olyan jó, mint a másik. 116