Forrai Ibolya szerk: Néprajzi Közlemények 23. évfolyam (Budapest)

CSELÉDSORSOK, CSELÉDUTAK - Cselédsorsok, cselédutak - A harmadik nemzedék - 1945 után

ben hogyan megerősödhettünk volna, igy pedig szétforgácsolódott az erőnk. Nekem is milyen erőfeszítésembe került az állatok, eszközök beszerzése. Ez anyagilag is meggyengített, mert olyan eszközökről kellett gondoskodnom, melyek a közösségünkben rendelkezésünkre állottak. Ebben a helyzetben kétszeresen ragaszkodtunk sajátunkhoz, s ez olyan ellenállást és egységes hangulatot teremtett, hogy minden kísérletet visszautasítottunk. Igy 1949 tavaszán, amikor községünkben megalakult a Lenin Termelőszövetkezet, egyetlenegy büki embert, büki cselédet nem találhattunk az alapító tagok között. Idegen községekből hoztak nyolc családot, akik a grófnőtől elvett száz kat. holdon létrehozták a termelőszövetkezet magvát. Mi idegenkedve néztünk a bevándorlókra , s csak nehezen tudtunk velük megbarátkozni. Nem is gazdálkodtak úgy, hogy a tetszésünket megnyerték volna. Jó egy év múlt el, amikor a helybeliek csatlakozni kezdtek hozzájuk. Főként azok, akik anyagi nehézségekkel küzdöttek, lehettek vagy öten, - hatan. Nem nagy ez a szám, de az erjedést elindították. Lassankint a jött-mentek , igy hivták az idegeneket, - megtisztították soraikat. Azok, akik inkább a dolog temetését választották volna, észrevétlenül eltűntek, nemcsak a közös gazdálkodásból, de a faluból is. A néhány jól dolgozó pedig teljesen beilleszkedett és bükivé vált teljesen néhány év elmúltával. Sokakat visszariasztott az a hiresztelés: a közös gazdasággal bejön a csajka-rendszer , nem változik meg a szegények sorsa, továbbra is megmaradnak a cselédek, A találkonyság, a tréfálkozó kedv ennek ellenére megmaradt, s a TSZCS rövidítésének ezt a nevet adták: Tovább Szolgáló Cselédek . - Különösen a volt zsellérek és törpebirtokosok körében uralkodott elkeseredett hangulat. Ennek ellenére az évek múlásával a termelőszövetkezetek - három is akadt a faluban - anyagilag erősödtek. Az 1953as Nagy Imre-féle visszalépés idején megkezdték a közös gazdaságok szétbomlasztását, de ezek a próbálkozások nem jártak teljes sikerrel. Az 1956-os ellenforradalom napjaiban azonban nagyobb eredménnyel jártak a bomlasztó kísérletek, s csak a volt cselédek a néhány zsellérnek a helytállása mentette meg a termelőszövetkezet vagyonát és tartott ki a szövetkezeti gondolat mellett. A termelőszövetkezetben is sokat kellett dolgoznunk, de a meghatározott munkaidőben nem a látástól-vakulásig volt a jelszó. Azonban mindenki a végzett munkateljesítménye után kap-